Hogyan legyek végre társasági ember?

Hasonló helyzetben voltam én is régebben. Engem már a kisebb társaságok is zavartak, csak négy szem közt tudtam beszélgetni az emberekkel, mert ha már többen voltak állandóan azt éreztem, hogy nem figyelnek rám.

Az segíthet ha fokozatosan egyre nagyobb társaságokba jársz el, először csak 3-4fővel és így tovább. Valamint ne akarj görcsösen megfelelni senkinek és hidd el, hogy bírnak téged hiszen azért lógnak veled.

Én is ilyen vagyok.

Szerintem ez egy adottság, nem nagyon lehet rajta változtatni.

Szellemes ember mindenekelőtt a zaklatástól, a fájdalomtól való mentesség, nyugalom és pihenés után fog törekedni, tehát csendes, szerény és lehetőleg háboríttatlan életre és az úgynevezett emberekkel való némi ismeretség után az elvonultságot, sőt, ha nagy szellemű, az egyedüllétet választja. …mindenki abban a mértékben keresi a társaságot, a milyen mértékben szellemileg szegény, vagy általában közönséges.

29-30. o.

Arthur Schopenhauer: Életbölcselet