Milyen hátrányaim származhatnak abból, ha csendes, nem társasági ember vagyok?

amíg nem zavar addig semmi bajod nem lesz belőle később

azért írod hogy elbeszélgetsz te emberekkel ha kezdeményeznek , szóval nem vagy antiszociális se

esetleg majd ha unatkozol , nem nagyon lesz kivel programokat csinálnod

de szerintem se változz meg csak azért mert másoknak nem tetszik , sz@rd le őket magasról , már csak ebből a pár sorból is jobb fejnek tűnsz mint kb 60% ismeretségi köröm

Én is ilyen voltam/vagyok. Nagyrészt még mindig, de sokat nyitottam kifelé.

Nekem a hátrányok:

- 20 évesen lett először barátom, őt is a neten ismertem meg, élőben nem igazán vettek észre a fiúk

- nem volt sok barátom, sőt igazi jóbarát akivel mindent megbeszéltem, egy sem. mindenkivel jó volt a viszonyom, a többség kedvelt és jó volt velük beszélgetni is (de sose én kezdeményeztem), de nem voltak igazán nagyon jó barátaim (pl csak suliban láttuk egymást, nem járkáltunk el együtt sehova...)

- gyakran éreztem magam magányosnak

- sajnáltam, ha kimaradtam a félénkségem miatt valami jó mókából

Aztán jött az egyetem tavaly, új társaság, nyitottabb lettem. Van egy lány is akit három éve ismerek, és a legjobb barátnőm most.

Fél éve pedig összejöttem egy sráccal akit nagyon szeretek. És mit ad Isten? Ő szeret a középpontban lenni, nagydumás, kifejezetten társasági ember rengeteg haverral, baráttal... na, mellette én is edződöm kicsit. :)

De szerintem a legnagyobb negatívum az, hogy most, hogy eljárok bizonyos társaságokba a barátom révén, nagyon nehezen oldódom fel, mert nem vagyok hozzászokva, és volt is hogy nem éreztem jól magam, mert a társaságban mindenki ismerte a másikat, csak én voltam kívülálló, kezdeményezni nem szeretek, így nehéz beolvadni közéjük és barátkozni... :/

Ha visszamehetnék az időben, biztosan korább elkezdenék több emberrel barátkozni, többet társaságba járni.

Ha csendes vagy, nem dumálsz fölöslegesen még nincs semmi gond, de ha az igazad a tét akkor igenis merj kiabálni. Meglátod majd az életben, hogy mindig a pofátlan nagyszájúak viszik a legjobban. Miért? Mert gyakran kihasználják a visszahúzódó embereket. Szóval ne hagyd, hogy átverjenek.

Ha nincs egy jó barátod sem, az megint hátrány, mert sokszor a legnehezebb helyzetekben várod majd, hogy jöjjön valaki, hogy segítsen, és az a valaki a jó barátok szoktak lenni. A haverok csak időnként ha unatkoznak szóba állnak veled, de nekik is megvannak a legjobb barátaik akik miatt téged simán dobnak.

Egy másik hátrány, hogy nem lesz ismeretséged, ami a mai világban elég nagy előny. Egy munkát akkor hirdetnek meg, ha a főnök fia, anyja, felesége, rokona, szomszédja, ismerőse, óvodatársa nem jelentkezik.

Én például nagyon pörgős lány vagyok. Folyamatosan beszélek és mindenkivel barátkozom. Mégis... az itteni legjobb barátnőm is "csendes" típus. Most mentem másik suliba és ott is pont az egyik "legcsendesebb" lány lett a másik legjobb barátom. Tehát pont az ellentéteim. Fogalmam sincs miért. Mikor együtt vagyunk, mindig kihozzuk a másikból a legjobbat. Pl. ők mindig nevetnek meg sokat beszélnek, én pedig visszafogom magam. Szerintem Neked is kell az a bizonyos barát, aki kihozza belőled ezt a fajta lány.:)

Amúgy szerintem semmi hátrány. Ez Te vagy és ne is akarj megváltozni! Ha valaki szeretni akar, szeressen így.:)

X/L

A 18:59-es válasz nagyon tetszik!

Én sem vagyok társasági ember, jobb szeretek egyedül lenni. Vagy a partneremmel/haverommal. De egyszerre csak egy emberrel szeretem tölteni az időm, a társaságért nem vagyok oda.

Furcsa, de eddig semmi különösebb negatívumot nem vettem észre, pedig már idősebb vagyok nálad.

Engem ez nem zavar, ezért pl. az, hogy kimaradtam a bulikból eszembe sem jut. Sosem érdekeltek azok a bulik. Elmehettem volna, de minek... nem érdekelt.

Engem is sokáig piszkáltak ezzel és mindig mondogatták, hogy félénk vagyok. Pedig nem vagyok az, csak a többség nem érdekelt és nem volt nekik mondanivalóm.

Azon túl, amit a 18:59-es leírt, más hátrányod szerintem nem származhat belőle. Ezek is olyan dolgok, hogy meg lehet oldani, szóval lehet így is élni, ne aggódj.