Igazából mindenki utálja a munkáját?

Szerintem ott van elcseszve a fogyasztói kultúra, hogy nagyon sok ember nem azt csinálja, amit szeretne - egyértelmű, hiszen a fogyasztás növelése érdekében gyártott gigaigényeket nem lehet normális módon kiszolgálni, ezért szükség van olyan gyárakra, többek között, amikben a dolgozó csak egy szükséges rossz, ami nélkül sajnos nem megy a termelés, és így is bánnak vele. Nincs személyiség, nincs individuum, nincsenek igények, érzelmek, a dolgozó csak egy robot, egy szám a sok közül. Ha valami történik vele (beteg lesz, kirúgják, meghal), jön helyette másik, mit számít. Az ilyen munkahelyen dolgozó embernek nem számít a munkája minősége, hiszen neki meg épp a munkája a szükséges rossz, ami nélkül nem lesz pénze. Így utálja egymást kölcsönösen a cég és az alkalmazott. Ennek persze nincs vége azzal, hogy mindenki hazamegy és elfelejti a következő műszakig. A dolgozó bizalma megrendül az egész kizsákmányoló rendszerben, ami ellen nem tud tenni semmit, és ott tesz keresztbe a cégnek, ahol tud - a cégvezető pedig még jobban lenézi a lusta, büdös melóst, amiért az magasról tesz rá, hogy milyen munka kerül ki a kezei alól. Tisztelet a kivételnek.

Ennek ellenére a legtöbb ismerősöm szereti a munkáját, mert aki igazán akarja, az a kezdeti szárnypróbálgatások után megtalálja azt, ami a legjobban tetszik neki.