Titeket érdekel, hogy mit kérdezek?

Ha lenne, illetve lett volna ember, akit tiszta szívből tudok szeretni, gondolom egész másképp alakult volna az életem. De már elegem volt. Végleg. Minek így élni? Próbáltam más országban boldogulni igen, egy ideig működött is, de ott sem tudtam igazán beilleszkedni. Cseberből vederbe. Nem sikerült az élet. Néhány hónapja járok pszichológushoz, de nem érdekel igazából az egész, nem éreztem, hogy segített volna. Barátaim nincsenek, senkim sincs, a szüleim nem törődtek velem soha.

Nem hiszem, hogy élni kell, csak mert megszülettem egyszer, főleg ha így vagyok. Az élet szerintem egy börtön és halállal tudunk csak kiszabadulni belőle. Legalább hamarosan szabad leszek. Már többször kerültem közel hozzá egyébként. Pl. legutóbb sajnos nem tudtam elég mélyre vágni. Bár az akasztás jobb lenne. Drasztikus, de egyszer úgyis meg kell tennem. Biztos nem rosszabb, mint az amiben most is vagyok. Sőt, már jó ideje.