Miért félek az embereket a nevükön szólítani?

Ha véletlenül összekevered a neveket, akkor mi van? :) Röhögtök egyet rajta, bocsánatot kérsz, és minden megy tovább. Legközelebb szólíts a nevén valakit, akit biztosan tudod, hogy hogy hívnak :D Próbaképpen. Aztán ha lesz egy sikerélményed, onnantól pofonegyszerűen megoldod majd a többi hasonló helyzetet is :)

Ezzel egyébk. én is így vok :D De én azért, ha nincs más megoldás, kimondom a nevüket. Apukámat 4 éve Tatesz-van szólítom, mert félek kimondani, azt, hogy Apa.

*Tatesz-nak

Jáááj, nem buggyantam meg egészen! :) Én sem merem az embereket a nevükön szólítani!! Egyszerűen ha kimondom, olyan mintha egy vadidegen szólalna meg belőlem! Nagyon furcsa. De nem tudom mitől van. Sejtem én is, hogy valami kis kori dolog, de hogy mi, az passz! Az egyetlen megoldás, hogy az ember csakazértis kimondja. Mondjuk én elég ritkán szorulok rá, így nem nagyon haladok ezzel a megoldással. Hozzáteszem én 14 éves koromban szinte egyáltalán nem mertem megszólalni. Azóta már nagyjából ez eltűnt, de ez a neves dolog megamaradt.

Hát ilyenről még én sem hallottam xD én képes vagyok elordítani a Margit-híd túloldalára hogy " Vaaaaneeesszaaa b*zdmeeeegg told ide a beled!" xDD nem kell félni ilyesmiktől, ettől lesz személyes az egész :D Mármint nem attól hogy így beszéltek valakivel, hanem hogy kimondod a nevét ^^ Szorítok neked, egyszer próbáld meg, és ha sikerül, onnantól már könnyű lesz :))

Én még a saját barátom nevét is félek kimondani:$ Akiket már nagyon nagyon régóta ismerek azoknak kimondom.. Bizony ez iylen személyes dolog.