Ezt a fajta gátlásosságot a szüleim nevelték vajon belém vagy honnan jött? (pl hazavinni a barátnőt)

tehát mondjuk ha nekem van barátnőm akkor kb végig attól rettegek(szó szerint) hogy nehogy találkozzak valaki rokonnal, mert ha találkozok akkor mi lesz, húú mit fog gondolni, meg jön ez a tipikus "jaaajjj dejó végre barátnőd van"..ezek a rémálmaim

de hogy mondjak más példát is 5 évbe telt mire bevállaltam a fogszabályzót, tudom hogy gyökér voltam meg minden..de egyszerűen rettegtem már maga a változás gondolatától nem is az hogy máshogy nézek ki, vagy hogy kicsit fura,esetleg fáj..hanem hogy mindenki korülöttem mondja hogy "jaaaajj fogszabályzód van"..meg hogy"naaa mutasd meg a fogszabályzót"

ezt a fajta vágyamat(hogy szeretnék fogszabályzót) is úgy közöltem anyámmal hogy megirtam neki smsbe(persze úygis leizzadtam mire visszaírt), mert egészegyszerűen nem bírt kijönni belőlem egy szó sem amikor arra gondoltam hogy én most szóvá teszem a dolgot, és hogy segítsen nekem ebben(mert nyilván ha az anyagiakat is nézzük nekem egyedül nem tellik rá)

nyilván most hogy már átestem ezen így már nem nagy cucc, de az elején valami kegyetlenül szar volt

miért lehetek ilyen gátlátos?

van aki 13-14 évesen boldogan mesél a szüleinek a barátjáról,barátnőjéről én meg kb rettegek ettől, ha szóba jön akkor tuti azt mondom hogy nincs mégha van is

18f