Nagyon zavar, hogy a párom blogol. Mit tegyek?

Előző:

próbáltam, de sajnos balkezes, én meg a jobb kezével kezdtem, és idő közben felébredt. Szóval nem sikerült.

A családommal annyira sok kapcsolatom nincs, nem is vagyunk igazi család. Apám még akkor elment, mikor 6 éves voltam, azóta is mennek a perek, hogy a pénzt nem fizeti, stb. Anyám zenész és néha elmegy pár hétre külföldre, nővérem pedig egész nap nem tudom hol van. De egyébként anyám azért szokott figyelni rám, nem járhatok olyan későn haza. És egész sokat van itthon ahhoz képest.

Tudom egyébként, hogy nekem miből fakad ez a dolog, éppen ezért próbálok is ellene tenni, elfogadni mindent, stb.

A blogolással talán az a legnagyobb bajom, hogy nem annyira lenne jó, ha más lányokkal szorosabb kapcsolatba lépne. Apám is egy nő miatt ment el és ezért eléggé parázom az ilyen dolgokon. Eddig nem volt még komolyabb dolog ebből, annyira sokat nem blogol. Nem is tudom konkrétan miért zavar, van ugye ez a csajos dolog meg még pár, de nem hiszem, hogy emiatt ennyire kéne zavarnia. Szerintem ez az apámmal való dolog játszik közre, meg az alacsony önértékelésem. Meg persze az, hogy nagyon függök a páromtól. Erről is tudok, hogy túlságosan ragaszkodom hozzá, úgyhogy próbálok nem lógni rajta. De nagyon jó vele lenni és hozzábújni, stb. Ő a mindenem és szeretem kihasználni az időnket. Persze nem gondolkozom olyanban, hogy szétmegyünk, de ha mégis úgy lenne valami folytán (akár baleset is lehet, hogy elüti egy autó...) akkor nem szeretnék sajnálkozni, hogy miért nem töltöttem vele elég időt és hogy miért nem foglalkoztam vele eleget. Lehet, hogy így más embereknél érezném ugyanezt. De ők mégsem a legfontosabbak. Dolgozom már ezen a függés dolgon, remélem sikerrel járok.

-

Párt szeretnék, nem kutyát, de - még ha ez szokatlanul is hangzik - azért jólesne, ha néha olyan odaadó lenne. Mármint nem az van, hogy én nem adok de elvárom, hogy ő adjon, hanem az, hogy én rengeteget adok, ami nekem még nem baj,de szeretnék viszonzást is, mert ha mindig csak én adok, akkor az egy idő után nem fog tovább működni. Ezért próbálom arra ösztönözni, hogy ő is adjon (ami szerencsére megvan azért), de még mindig túlnyomó részben én vagyok az, aki ad. Mondjuk ő férfi és náluk más a helyzet. Ezzel is tisztában vagyok. Néha megnyugtató, ha erre gondolok.

-

Ha valakinek van valami ötlete, hogy hogyan tudnék függetlenebb lenni (nem kevésbé szeretni, vagy eltávolodni tőle, csak önálóbb lenni) anélkül, hogy a párom ezt úgy értelmezné, hogy már nem szeretem annyira, vagy már nem rajongok érte, akkor meghallgatnám. :)