Nagyon zavar, hogy a párom blogol. Mit tegyek?

Ha rólad ír olyan dolgokat, amit nem szeretnél a blogon látni, akkor érthető és jogos az, hogy ezt nem akarod.

Ha viszont nem, akkor nem igazán értem miért zavar ez téged. Azt írod: „nem szeretném, hogy legyen neki egy olyan álomvilága, amiben én nem vagyok benne”. Márpedig ez egy jó párkapcsolat alapja, hogy mindkét félnek legyen külön töltött ideje, világ is. Különben miből hozna témát, inspirációt a kapcsolatba? Miről mesélne, milyen élményeket, tapasztalatokat osztana meg a másikkal?

Nem ismerem a blogot, így nem tudom megítélni, hogy mennyire „álomvilág” az, amiről ír. De ha álomvilág is, az sem feltétlenül baj. Pl. én sci-fi sorozatokat nézek mostanság. De ettől még itt élek, ebben a világban. Az sci-fi álomvilágából nagyon sok olyan dolgot tudok tanulni, ami erről a világról szól. Az érdekesebbeket meg tudom osztani kedvesemmel. Ő maga nem kedveli túlságosan ezt a műfajt, de érti és elfogadja a lelkesedésemet, és nincs is ebből semmiféle probléma, mert ő nem csinál belőle problémát feleslegesen. Neki is megvan a maga hobbija, elfoglaltsága, amit én nem csinálnék ilyen-olyan okokból, de értem a lelkesedését, és látom, hogy ő is tanul belőle, és néha számomra is érdekesek azok, amiket mesél.

Olvasd el inkább a blogját, beszélgessetek az ott leírtakról, támogasd őt abban, amit csinál, adj neki témát, ötletet. Vagy csak hagyd rá az egészet és fogadd el, hogy ő ezt akarja csinálni, és ő egy önálló személyiség, önálló vágyakkal, érdeklődéssel, és nem a te testrészed, rabszolgád, vagy birtoktárgyad.

Persze nem lenne rossz belelátni abba a blogba, mert az ott leírtak sokban árnyalnák a képet.

> Legalábbis amíg én nem voltam neki, addig tényleg értettem, hogy kellett valami, ami kitölti az életét, az üres órákat

Miből gondolod, hogy csak ezért? Miből gondolod, hogy azt, amit előtted csinált, azt kiváltaná a te jelenléted? Az ember nem csak illetve leginkább nem azért csinál dolgokat, mert üres órái vannak, hanem mert érdeki a dolog, mert szereti csinálni. És ez független attól, hogy van-e barátja, barátnője, vagy nincs. Egy párkapcsolat elején biztos, hogy megváltoznak a prioritások, lehet az ember kevesebb időt tölt másra és több időt tölt együtt a társával, de ez egyrészt ideiglenes, másrészt részleges.

> valahogy mindig csak arra vágyom, hogy velem foglalkozzon

Ez elég negatív hozzáállás. Nem adni akarsz. Nem élvezed azt, amit a másik önként ad. Te elvenni akarsz, birtokolni. Ez a legrosszabb dolog, ami nagyon gyorsan tönkre tudja tenni a párkapcsolatot. Persze az is lehet, hogy évekig is szőnyeg alatt marad a probléma, de annál nagyobbat fog szólni, ha kitör a konfliktus. Lehet hogy erős a kérdés, de te most társra vágysz, vagy kiskutyára?

Még az is lehet, hogy valaki alkalmazkodik hozzád, és tényleg minden időt együtt töltötök, a párod nem tölt időt a barátjaival, lemond minden hobbijáról. Ebben az esetben nagyon gyorsan unalmassá válik a kapcsolat. Hiszen miről is mesélne neked, ha rajtad kívül nem történik semmi érdekes?

Anno az első párkapcsolatomban – ami majdnem 7 évig tartott – én is elkövettem azt a hibát, hogy elfordultam a külvilágtól, lemondtam a saját elfoglaltságaimról, hobbijaimról. Voltak közös barátaink. Néha találkoztam velük, de csak akkor, ha a párom is jött. De ha ő nem jött, inkább én sem mentem. Idővel tényleg unalmassá vált a dolog nekem is, a páromnak is. Végül is mi a fenéről meséljek neki? A múltamat már nagyrészt ismerte, ami meg történt, az együtt történt. Persze erről is lehet beszélgetni, de nem igazán inspiráló dolog.

Ma pl. elmegyek sakkozni a barátommal rendszeresen, meg sörözni, beszélgetni a másik barátommal. Néha kedvesem is velem tart, néha nem. De ez nem befolyásol ennyire konkrétan. Gondolkodó ember, társas ember maradtam attól, hogy van mellettem egy társ. Ettől nem szeretem őt kevésbé, és így is ő a legfontosabb. Jó, persze van olyan eset, mikor választás elé áll az ember, hogy most a párommal töltöm az időt, vagy az egyik haverommal beszélek. Ilyenkor meg kell találni az egyensúlyt. Viszont nagyon sok olyan eset van, mikor akkor megyek el az egyik barátommal ide-oda, mikor amúgy nem tudnék a párommal lenni, mert neki is megvan a maga elfoglaltsága.

Attól, hogy most együtt vagytok, attól még biztos számtalan olyan eset lesz, hogy neki inkább kedve lenne megnézni egy filmet egyedül, lazítani, hallgatni a csendet, élvezni a magányt, vagy megbeszélni egy haverral valami olyat, amiről nem lehet hármasban, vagy nagyobb társaságban beszélni.

A blogbejegyzéseket sem feltétlenül a te rovásodra csinálja, nem? Biztos van olyan idő, mikor amúgy sem lehetnétek együtt. Akkor miért ne írhatna blogot?

> Értem, hogy miért csinálja.

> Arra gondoltam, hogy ennek szerintem nincs jövője. Nem is értem, mi értelme van.

Még jó, hogy egy hozzászóláson belül cáfolod magad. :-) Igen, pontosan azt kellene megértened, hogy miért csinálja. Mit lát benne, amitől az ő számára fontos a dolog. Lehet csak ki akarja fejezni magát. Vágyik valamiféle alkotásra, hírnévre. Vagy szórakoztatja a dolog. Vagy jó elbeszélgetnie mindenféle emberekkel a kommenteknél.

* * *

Lehet amúgy egyeztetni is dolgokat. Sok vagy-vagy helyzet csak látszólagos. Vagy a párommal töltöm az időt, vagy a barátommal sakkozok. Miért ne lehetne összekötni? Ha részese lennél a blogírásának, akkor közös lenne az is. Pont ezért mondtam, hogy olvasd, kommentáld a dolgot akár a blognál, akár élőben, beszélgessetek róla. Kérdezz, adj tanácsot, stb… Így közös dologgá válik, és inkább fogod várni az új blogbejegyzést, mintsem dühöngenél rajta.

* * *

Röviden: Így sajnos elég jól haladsz afelé, hogy púp legyél a párod hátán. Hagyd élni és élj te magad is. Találd meg azokat a dolgokat, amelyeket önmagukért csinálsz, független mindentől. Ami lelkesít, amiről mesél tudsz, amiből tanulni tudsz. Egy párkapcsolat nem életcél. De akkor mi a te életcélod?

A párod egy ember. A párkapcsolat akkor működik, ha mindkét fél úgy érzi, többet kap, mint amit vár és szívesen ad többet, mint amit a másik kér. Ellenkező esetben csak sírás lesz a vége. Ha elfogadod, hogy a párod egy ember, saját célokkal, vágyakkal, hogy a kapcsolatotok nem kényszer, hanem vállalás, hogy nem egyesülnötök, azonosulnotok kell, hanem kiegészíteni egymást, „szövetkezni” egymással, akkor jó irányba fogtok menni.

Szüleiddel milyen a kapcsolatod? Figyelnek rád? Elég szeretetet kaptál tőlük?

Milyen a viszonyod a tesóddal?

Valamiben nagy nagy hiányt szenvedsz, azért akarod, hogy valaki (a barátod) figyelme csak Rád irányuljon. De tudnod kell, hogy ez nem helyes.

Ha már előtted is blogolt és szereti, hozzá tartozik (mint másnap pl, a futás, a foci stb) akkor nincs jogod elvárni, hogy lemondjon róla.

Az együtt töltött időt rontja el a blogolással? Rosszakat ír benne?

Esküszöm azt olvastam:

"Nagyon zavar, hogy a párom boldog.Mit tegyek?"

Ezek után a blogolás enyhe gond:D

Hy!

Nekem ennél komolyabb problémám volt a szerelmemmel ami tönkre is tette a kapcsolatot. egy rövid kis történetet írok:

Voltam Én meg volt az ex szerelmem.minden szép és jó volt míg el nem kapta az internet láz mert otthon unatkozott a gyerek mellett és hát mit is kezdett el csinálni..Elkezdett videochatelni és ott gyüjtötte a netes udvarlókat.Én ezen elég keményen felkaptam a vizet és közöltem vele hogy ez a kapcsolat rovására fog menni,meghát egy barátnő ne kellesse magát más pasiknak az interneten videochaten keresztül .

A vége az lett hogy rájártam egy picit a lányra és nem tetszett ahogy írogatott másoknak meg nekem is álnéven...Ez annyira kiverte a biztosítékot hogy nagyon keményen összeugattam vele úgy hogy többet azóta se láttuk egymást...

Ezzel a történettel csak annyit akarok mondani hogy ez még nem gáz míg a párod a saját blogját csinálja ,és ezt nem a ti károtokra.

Ha a szabadidejében csinálja mikor nem vagytok együtt akkor egy szavad nem lehet az ügyben.ha együtt vagytok és egy 5 percre ugrik fel de tényleg csak egy 5 percre az is megbocsájtható.Szóval ne legyél túl önző ha csak 5 perce megy fel.

Tudod mit csinál szabadidőben menj fel a blogjára és irkálj onnan neki ha tudsz vagy nem is tudom hogy egy blog elolvasásán kívül lehet vele valamit csinálni? :)