Éjszaka miért érezzük úgy, hogy a takarónk mindentől emgvéd?
Ha lefekszem, akkor tuti, hogy a nyakmaig húzom a takarót, és úgy alszom el. A lábam vagy a kezem lelógatása nyugtalansággal tölt el. De ez nem csak nálam van így.
Vajon ez miért alakult ki ? Nálatok is ilyen ?
Én csak gyerekkoromban éreztem így. Azt képzeltem, hogy a rossz mumusok meghalnak, ha a takarómhoz érnek, így ha teljesen betakarózom, akkor nem bánthatnak. Utáltam is a nyarat, mikor ott izzadtam a takaró alatt álmatlanul. Ma már nem félek takaró nélkül aludni, de a nyarat továbbra is utálom. :)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagy ritkán még ma is előfordul ha szellemekről fantáziálok, és éjszakai neszek is párosulnak hozzá, akkor ráhúzom a paplant a fejemre, mint ahogy gyerekkoromban tettem, mert félek. :) Pedig én már jó régen voltam gyerek.
30/F
Hát ez elég sok embernél így működik.
Szerintem valahol tudat alatt azt hisszük, hogy így nem vesznek észre minket, nehezebb célpont vagyunk. De ez csak az én elméletem. :D
Én csak a lábfejemmel vagyok így.
Más kilóghat, de a lábfejemet mindig be kell takarnom ( pedig dögmeleg van, szóval engem ez azért zavar).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!