Önuralom kellene, de mégis hogyan érjem el?

17 éves vagyok,télen 18 leszek.Előszőr érzem azt,hogy életem kormányát a saját kezeimmel vagyok képes megfogni,a gond csak az,hogy úgy érzem már elég késő van. 13 évesen volt egy kapcsolatom egy fiúval. 14 éves koromban szakítottunk és én két éven keresztül depressziós voltam és összevoltam törve,minden bajom volt,mert a srác szakításunk után folyton zaklatott és gúnyolódott velem.Senkinek sem beszéltem erről,de lelkileg tönkrevoltam menve. Még soha nem voltam úgy megalázva és még senki sem tett ennyire tönkre,mint ő.

Na a lényeg,hogy 16 éves koromra sikerült kihevernem ezt az ídőszakot és ekkor kezdtem ismét érezni,hogy visszatér a józan ész a fejembe és összetudom szedni magam a levertségemből. A gond az,hogy ez nem ment olyan gyorsan,ahogy mennie kellett volna. Anyáék akartak pszichiáterhez adni,de én nem akartam,ezért egyedül próbáltam kikászálódni az elmém zavart gödréből és mostmár 17 és fél évesen azt mondhatom,hogy ezt véghez vittem. Viszont nagyon sok ídőt elveszítettem. 14 éves koromtól számítva egészen mostanáig az kb 3 és fél év. Ebben az ídőm azt mondhatom el a védelmemre,hogy pár dolgot megtanultam,mivel szinte 0 szociális életem volt,ezért volt ídőm olvasni és sokmindent talán nem tudtam volna meg,ha ezt az ídőszakot bulizással meg ilyesmivel töltöm ( ami teljesen kimaradt az eddigi életemből 14 éves korom óta ).

Nyilván sokminden van amit beakarok és be is kell pótoljak. Egy füzetben hordozom igazából mindazt,amit összegyűjtöttem eddig és amit fontosnak találok és az is benne van,amit a továbbiakban elakarok érni. Mivel ekkora űr keletkezett az életemben, egyértelműen összegyűlt a lendületem és az ambicióm is és rengeteg célom van,amelyek energiával töltenek fel.

Az a probléma,hogy folyamatosan érzem az ídő múlását,főleg azt az ídőt,ami elmúlt. Ez a gondolat minden percben a fejemben van és alig tudok aludni tőle éjszaka. Reggel mindig korán kelek,de legtöbbször nem vagyok kipihenve,csak egyszerűen nem tudok tovább feküdni,az agyam folyton hajt, hogy " Keljél már,dolgod van,rengeteg dolgot kell bepótolnod,hiszen annyi ídő telt már el melletted ! " - Ez lendületnek nem is volna rossz,de nekem már mindig csak ez jár a fejemben és sokszor őrjítő ez a gondolat. És olyan pocséknak érzem magam,hogy ez az egyetlen amit nem tudok megváltoztatni,azt az ídőt ami eltelt és annyira fáj nekem,hogy eltelt,az az ídő amelyben sokszor az öngyilkosság és egyéb sötét dolgok jártak a fejemben, az az ídő amit szerencsére már magam mögött tudhatok,de amely alatt mások annyi mindent elértek már és én semmit ! És rendkívül megvetem magam ezért,csak úgy érzem,hogy valahogy elkell érnem azt,hogy legyen önuralmam,mert hosszútávon nem fogom bírni ezt az önvádló érzést, függetlenül attól,hogy mit csinálok. Az embernek a nap 15-16 órájának minden percét ezekkel az önvádló gondolatokkal kell élnie akkor az nem kellemes és nem is elviselhető egy ídő után.

Aki elolvasta annak nagyon köszönöm és akinek volna hozzászólása, illetve tanácsa,annak még jobban megköszönném.