Lehet, hogy emiatt van? 19/L

nem bírom elfogadni magam, sőt utálom magam. régen ez egyáltalán nem volt így, szerettem magam, mindig mosolyogtam, semmin nem húztam fel magam, tisztában voltam a jó, és a rossz tulajdonságaimmal

ez volt kb 15 éves koromig

ja, és ezzel együtt, hogy én szerettem magam, ezzel együtt mindenki más is szeretett, nem ismertem olyan embert, akivel rosszban lennék, vagy a hátam mögött nem bírna

de amióta középiskolába kerültem, teljesen megváltoztam

egyedül vagyok az osztályban, nincsenek igazi barátaim ott, inkább csak egy két lány, akikkel néha nevetgélek(de azt is csak erőltetetten, mert amúgy nem szeretem őket nagyon..) teljesen értéktelennek érzem magam,egész nap egyedül ülök, és úgy érzem kezdek megbolondulni.. elromlott a koncentrációs képességem, hamar elfáradok, folyton álmos vagyok, és ideges mindenkivel..

magamba beszélem, hogy én vagyok a hibás, hogy egyedül vagyok, mert ilyen vagyok, csendes, és túl naiv, kedves..

régen tudtam, hogy a többiek a bunkók, közönségesek, nem én, de mostmár szinte meg vagyok róla győződve, hogy én vagyok a defektes, és egész életemben egyedül leszek..

utálom magam, mindenkivel bunkó vagyok, mert úgy érzem, hogy ők is azok velem..

még a családommal is az vagyok, akik pedig mindennél fontosabbak nekem, de ezt nembírom a szemükbe mondani, nem vagyok olyan..

mit csináljak, hogy megszeressem magam, visszatérjek a régi énemhez?