Mi értelme az életnek, ha primitív emberek vesznek körbe?

> „mert egy foci nem fejleszti a csapatjátékot meg az izmokat?

ugyanakkor egy csapat sznob aztán sokkal jobb ember. önmagában a filozofálás, irodalmi est sem tesz senkit értelmessé. vagy egy sakk szakkörben biztos jó memóriája és logikája van a bajnoknak, de ettől még ugyanúgy lehet ostoba véleménye az életről. sőt, hogy belegondoltam, ismerek is ostoba sakkbajnokot.”

A csapatjáték egyedül az, ami szellemi jellegű. Az izmok fejlődésével nem fejlődnek a szellemi képességek.

Aki viszont filozófiát tanul, az eleve érzékenyebb a világ dolgaira, sokkal inkább akarja megismerni a világot, mint kihasználni. Irodalom hasonlóképpen. Aki foglalkozik az irodalommal, az valószínű sokkal empatikusabb, gazdagabb érzelemvilágú. Aki régóta sakkozik, az azért teszi, mert többre értékeli a tudással megszerzett győzelmet egy tisztességes összecsapásban, minthogy csalással győzzön. Pont ezért akar tanulni.

Vannak hobbik, amik a testet építik. Vannak, amelyek speciális szakterülethez adnak hozzá tudást év annak, amelyeknél szükségszerű, hogy az ember általános érzelmi, illetve mentális képességei emelődjenek ki.

- - - - -

A válaszaid alapján úgy tűnik, hogy túlságosan magas lón ülsz. Nincsen egyetlen olyan barátod, ismerősöd, akiben látnál annyi értéket, jóindulatot, hogy szeretni tudd, akár még a hibái ellenére is? Mert akkor neked túlzottak az elvárásaid. Mint írtad, senkitől nem vársz többet, mint magadtól. De te mindenkit primitívnek, önzőnek tartasz, akik nem érdemelnem sem figyelmet, sem kedvességet, sem szeretetet. Miért is vagy akkor te jobb, mint ők? Szerintem a saját önértékeléseddel van elsősorban gond. Sokkal többre tartod magad, mint kellene, ezért vársz el másoktól olyan dolgot, ami irreális. Hogy hibák nélkül, viszonzás elvárása nélkül önzetlenül téged segítsenek. Míg te alapvetően kapni akarsz, és pont az bosszant, hogy az emberek nem adnak neked, hanem elvesznek tőled. Pontosan úgy viselkednek veled, mint te velük. Legalábbis a szavaidból ez feltételezhető. Érdemes lenne kifejtened – akár csak magadnak –, hogy mik azok a tulajdonságok, tettek, amikben te jobb vagy másoknál?

Elmondásod szerint a szüleid sem érdemelnek sem szeretetet, sem tiszteletet. Őket is egy kalap alá veszel másokkal. Pedig még a legrosszabb szülők is többet adnak a gyereküknek, mint amennyit visszakapnak. Belegondoltál mennyi energiát, pénzt, időt fordítottak rád, mennyi szeretetet, aggodalmat kaptál tőlük. Persze tinédzserként az ember korlátozásnak, kényszernek érez egy csomó olyan dolgot, ami igazából az ő boldogulásához járul hozzá, de ez a kép idővel változik.

Az ember nem azért kedves másokkal, nem azért tesz szívességeket, nem azért segít, hogy visszakapja azt. Ha így lenne, akkor egyszerű adok-kapok üzleti kapcsolat lenne, aminek semmi köze érzelmekhez. Az ember akkor ad valakinek bármit is, ha valójában nem várja azt vissza. Esetleg bízik benne, hogy egyszer az illető is segít majd valaki máson, aki rászorul, mint ahogy nekünk is segítettek mások, úgy hogy nem vártak vissza érte semmit. Biztos, hogy a te életedben is van olyan ember, akitől többet kaptál, mint amennyit adtál neki, de az már nem biztos, hogy fel is ismered ezeket a szituációkat, az embereket. De ebben az esetben a hiba a te készülékedben van.

Tudom, hogy ez éles kritika, sőt lehet nem is most fog hatni. Meglehet engem is primitív, neked ártani akaró embernek ítélsz meg így, de azért remélem idővel elgondolkodsz azon, amit írtam. Ha jól látom a helyzetet, akkor érdemes lenne. (Bár fenntartom a jogot, hogy tévedjek, lehet hogy nekem nincs igazam.)

Aki jobb valamiben másoknál, annak emberi kötelessége, hogy másokat is maga mellé emeljen. Lenézni könnyű másokat. Könnyű egy hatéves gyerekre azt mondani, hogy ostoba, tudatlan, de jóval nehezebb tanítani, megértetni vele a világ dolgait. Viszont az ember – már csak azért, mert alapvetően társas lény – köteles is ezt tenni. Mit ér az a tudás, amit nem adsz tovább másoknak, nem mások épülésére használod? Nem sokat.

Elkönyvelted, hogy minden ember primitív, ostoba, önző, és ezen nem is lehet egy embernek változtatni, tehát nem is érdemes megpróbálni. Bocs, de én pont ezt látom ostobaságnak és önző viszonyulásnak.

#12

Nem költői kérdés volt, azt akarom, hogy győzz meg.

> ha idézel, hol írtam ezt, vagy elismered, hogy most hazudtál, akkor folytatom a beszélgetést veled.

Nem kell. Ezt úgy írod, mintha nekem valami megtiszteltetés lenne, mintha valami hasznom lenne abból, hogy vitázok itt veled.

Én leírtam azt, hogy mi a saját véleményem, hogyan látom én a helyzetet. Ha ez a hasznodra van, képes vagy levonni belőle valamiféle tanulságot, akkor örülök. Ha nincs a hasznodra, akkor sajnálom. Ez utóbbi esetben gyakran azért megpróbálom megértetni azt, amiről én írok, de ha felesleges, akkor nem erőltetem.

A te döntésed, hogy megpróbálsz-e más perspektívából ránézni a dolgokra, vagy kötöd-e az ebet a karóhoz, és vitába szállsz minden egyes kijelentéssel, ami nem tükrözi a jelenlegi világképedet. Ez utóbbi esetben a világképed mit sem fog változni, pedig így meg nem érzed magad jól a bőrödben.

De hogy azért a felhívásodnak is eleget tegyek, eleve a kérdésedben írod:

„mindenki ostoba és önző”

Illetve:

>> "Ha egy ember van, akivel érdemes törődni, az

>> már ok arra, hogy elviseld a többit. Márpedig

>> egynek kellene lennie. (Szülő, gyerek, társ,

>> jóbarát) "

>

> nem értem ez miért ennyire törvényszerű. és ha nincs?

(Általános retorikai értelmezésben ez a kérdés kijelentésnek számít. Ha nem, és csak az a cél, hogy feltételezzünk valamit, ami nem felel meg a valóságnak, akkor az én válaszom is a feltételezésnek megfelelő.)

* * * * *

Szóval a magam részéről a kérdést lezártam. Ha képes vagy megérteni, miért írtuk azt, amit írtunk, akkor az jó. Ha nem, akkor úgyis felesleges minden további szó. Mindenesetre: Hajrá!

kéne csinálni egy "önsajnálat" topic-ot...

költözz fekete afrikába!