Hol a határ introvertáltság és extrovertáció között?

És én melyik oldalán állhatok? Hiába tartózkodom erősen az idegenektől, töltök rengeteg időt a saját fejemben (akár mások élménybeszámolóinak nyomon követése helyett), nyerem magányosan az energiát, igénylem a pár napos háborítatlan csendet, készülök ki a váratlan telefoncsörrenéstől, ha közben tág a haveri(!) köröm, szívesen lófrálok is vele és a középpontját is imádom elfoglalni, fejtegetem a külvilágot, az emberi reakciókat, poénkodom, sztorizgatok bárkivel (akivel összefűz egy bizonyos szintű ismeretség), és olykor normális ember számára féltve őrizendő titkokat, kisebb "fekete foltokat" is hajlandó vagyok kiteregetni a muri kedvéért. Nehéz döntés ez. A hozzám hasonlóak mely kategóriába sorolnák magukat?