Van éles határ a szeretet és a szerelem között?

attól függ hoyg értelmezed a szerelmet. ha a szerelem fogalmát még a mámoros elvakult rajongásként éled meg, akkor igen: hatalmas, éles, kemény vonal van. a szeretet annál sokkal bensőségesebb.

viszont ha a szerelem a te világodban sokkal mélyebb ennél akkor azért összemosódhat. de ez rengeteg midnentől függ. szerelemből több féle van, ami nem csak emberfüggő, de attól si függ menyni dieje vagy együtt a pároddal, és még nagyon nagyon sokmindentől.

a valós szeretet az tényleg hátsó szándék nélküli...nem érdekből szeretsz valakit...ha megteszed az már önzés...és a valós szerelem és valós szeretet közti eltérés mindössze egyetlen inspiráció. ilyen belső sugallat, vagy hogyan nevezzem. a rajongásig szerelem, az elvakult az pedig ragaszkodás, vágyódás, ami megint az önzés kategória...nagy tévedésben vannak az emberek ezzel kapcsolatban...a szeretet önzetlen teljesen...így a szerelem is. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

első vagyok...

hát tudodnem akarok túl pesszimistának tűnni, de lehet hogy egyelőre csak naív vagy. Persze az is lehet hogy nem. Vannak emberek akik hajlamosabbak a tiszta önzetlen érzelmekre.

a mámoros szerelem viszont nem feltétlen csap át lecsillapodottba (v átcsap, vagy elmúlik), és visszafelé is igaz: nem minden "lecsillapodott" szerelmet előz meg mámoros.

Az hoyg nem vagy beléjük szerelmes... hát erre igazából csak azt tudom mondani hogy az embernek fogalma sem lehet hogy mennyire szerelmes éppen most addig, amíg a halálos ágyán össze nem veti az összes ilyen "kalandját". hiszen nem tudhatod mi a szerelem ha még nem élted át a legvadabb, legőszintébb és legteljesebb érzelmet, és ugye nem tudhatod hogy most azt éled-e, vagy lesz ennél még sokkal durvább is :). Az hogy nem fáj ha más sráccal jár utalhat sokmindenre... nem zárnám ki ettől a szerelmet, az sem feltétlen birtokló érzelem.

de nincs veled baj. általában sajnos olyan elcseszett lények vagyunk hogy olyan embereket tudunk valóban mélyen, ok nélkül és őszintén szeretni akik nem érdemlik meg. a szerelem ilyen. nem csak vak, de hülye mint a s*ggem.

azthiszem talán éppen a mámoros rózsaszín szerelem az ami önzetlen, hiszen akkor minden önzésen felülkerekedik a vágy a szerelmed tárgya iránt. aztán ha ez lecsillapszik, csak akkor tudhatod meg hogy valójában életképes-e a kapcsolat, és milyen "típusú" szerelem az amit érzel iránta.

és erre mondtam az inspirációt, amikor érzed belül, hogy ő a párod, de figyelmeztetlek ne keverd össze a ragaszkodással, ez a hang nem győzköd téged, nem ordít, egyszerűen csak szól, hangja halk, világos és biztos. vigyázz egyébként erre.

"viszont ha párt választanék, úgy érezném valakikkel szemben önző lennék hogy nem őt választom..."

az nem önzés, ha te nem adod oda magad valakinek, akkor lenne az, ha szemétkednél, fölényeskednél avval a lánnyal...az önzés az, hogy ha csak magaddal foglalkozol, más érdekét semmibe véve...ha úgy hozol döntést, hogy mögöttes érdek van. az önzetlenség a jellemben nyilvánul meg, abban, hogyan viszonyulsz a másik egyénhez. szóval akit nem választasz, azzal ugyanúgy tudsz szeretet módjára bánni...ne ess át a ló túloldalára, mert jól haladsz már, nagyon érdekes amit írtál, hogy a szereteted hirtelen kiterült több emberre is. ennek van oka is, azt pedig nagyon jól érzed, hogy a fókuszálással gond van, ugyanis az a vágy és ragaszkodás alapú eljárás...ami pedig önzés...:)

Tehát lesarkítva az nem önzés, hogy te a kakaós-csiga árustól veszed meg a kaját, nem pedig a briósostól...a lényeg, hogy azért tegyél meg valamit, mert azt érzed helyesnek...mögöttes szándékokat figyelmen kívül hagyva, az a bizonyos belső hang segítségével, ami a lelkiismereted, ami valójában Te vagy, a mélyebb valód. :)

üdv

25/F

LastOne.Left