Miért mondják azt, hogy az öngyilkosság gyávaság?

22:34-es, nem tudom, honnan veszed ezt. Még jóváhagyott "öngyilkosság" címke is van.

Kérdésre rátérve. Az öngyilkosság nem gyávaság, nem bátorság, hanem egy rossz döntés. Nem azért lesz valaki öngyilkos, mert gyáva vagy bátor. Ez hülyeség! Mint az is, hogy ilyen titulusokat keressünk az öngyilkosra. Ha azt mondjuk neki, hogy bátorság, akkor büszkén öli meg magát. NOOOORMÁLISak vagytok?! Ha azt mondjuk rá, gyávaság, akkor pedig olyan életkörülményekről és életmenetről mondunk ítéletet, amit nem ismerünk, pláne át nem éltünk. NOOOORMÁLISAK vagytok?!

És most megindoklom, miért rossz döntés. Írta a kérdező, hogy a megszületés nem választás kérdése. Igen, de emmberré születtünk, az ember pedig alkalmas az életre. Ha úgy érzi, hogy nem tud megküzdeni a problémákkal, legyenek azok bármilyen problémák, akkor valami nincs rendben. Viszont minden rendbetehető, ehhez gyakran sok különböző ember (szakember, barátok, anyagi támogatók, orvosok stb.) támogatása kell.

De nem olyan emberek, akik azon vitatkoznak, hogy gyávaság vagy bátorság az öngyilkosság. Mi lenne, ha inkább azt vitatnák meg, hogy hogy lehetne megoldani a problémát? Sokkal célravezetőbb... Az öngyilkosság fogalomnak nem szabadna helyet adni a társadalomban, nem úgy, hogy elfojtjuk, hanem úgy, hogy amint efelé hajlik a szituáció, megtenni a szükséges lépéseket az élet szebbé tételéhez.

Biztos vagyok benne, hogy a problémák megoldhatók, és az öngyilkosság SOSEM, SOHA SEM megoldás. Nem megoldás. Kilépés a problémák útjából. DE NEM GYÁVASÁG. Mert a gyávaság félelem. Márpedig az öngyilkos nem fél. Az öngyilkos úgy hiszi, hogy nem oldhatók meg a problémák.

És nem is bátorság, mert a bátorság egy pozitív, mások számára is kedvező, kockázatos és/vagy nehéz tett véghezvitele. (Minthogy a bátorság egy pozitív töltetű szó, az öngyilkosság pedig semmiképp sem pozitív.) Nagy elhatározás kellhet hozzá, ez kétségtelen, de bátorságnak nem nevezném.

Az öngyilkosság tehát mi? Nagyfokú kilátástalanság, pesszimizmus, reményvesztettség következménye.

Egy kivétel van, amire az eddig leírtak egyáltalán nem alkalmazhatóak. Ha valaki betegség miatt szenved, amire nincs gyógymód. A társadalmi, sőt az anyagi problémákra is közel sem lehetetlen megoldást találni. Egy betegségnél már előfordulhat, hogy nem lehet gyógyítani és az illetőnek túl sok lehet a fájdalom és a szenvedés. Ekkor az öngyilkosság ötlete fontolóra vehető.

De ez a kérdés itt jobbára nem erre irányul. Amire irányul, arra választ adtam. Köszönöm, hogy elolvastátok.

Szerintem sincs értelme az életnek, mégsem jutna eszembe megölni magam.

Ha valaki annyira fél az élettől, hogy még az életösztönét is képes legyőzni hogy elmeneküljön, akkor az már nagyon gyáva nem? Vannak olyan módszerek az öngyilkosságra amivel kb észre sem veszed, hogy mi történik, csak amikor már késő. Nem nagy szám bevenni egy pirulát vagy egyéb könnyű eszközt, és mivel nem szenvedsz, nem is nagyon tudatosul benned. Ez lenne a nagy bátorság?

"Ha olyan egyszerű, akkor muti, hogy kell?"

Istenem, hagyjátok már abba az ezen való veszkedést! Tényleg nincs jobb dolgotok, minthogy ezen vitatkozzatok, hogy most gyávaság-e vagy bátorság? Ehelyett inkább azért kéne tenni, hogy jobb legyen. Mindenkinek. Magunknak és egymásnak.

Osztom a népet? Jó, szavazzatok le. De tessék már felébredni. Ha folyton egymást marjuk, persze hogy elemgy az életkedvünk.