Az öngyilkosság gyávaság?

Anyudnak orvosra van szüksége, elég labilis.

Neked se ártana dokihoz menni, ahol meg tudod beszélni a problémáid!

Az öngyilkosság tényleg gyáva dolog, próbálj meg élni és valahogy túljutni ezen a nehéz szakaszon! :)

Nekem se könnyű, ha ez megnyugtat, anyukám meghalt, apám iszik, a pénzt elveri, és albérletben lakunk, egyik napról a másikra.

Sok sikert, és beszélj apukáddal, ha tudsz, hátha valamit tudtok anyudnak segíteni!!!

Szia!

Először is, ez egy nagyon kényes terület. Másodszor- a leírtak alapján - anyukádnak szüksége lenne egy pszichológusra, mert a felgyülemlett problémáit nem igazán tudja kezelni. Ami pedig a legrosszabb, hogy titeket/téged zsarol ezzel érzelmileg.

Az öngyilkossághoz egyrészt kell egyfajta bátorság (hisz könnyű ezt mondani, annál nehezebb megtenni), önzés (másokkal, mások érzelmeivel nem törődök, csak a magaméval), és talán gyávaság is, mert "egyszerűbb" hátat fordítani a problémának, mint megoldást találni.

De a legrosszabb az, hogy anyukád ezt fegyvernek használja ellened, lelkiismeret furdalást okozva neked.

A TE fejedben aztán végképp meg ne forduljon ez, mert nem tehetsz róla. Nem tudom, mi a jó taktika, ha lepereg rólad, vagy beszélsz a szüleiddel, vagy a közönyösség...vagy a legjobb védekezés a támadás.

Mindenkinek vannak rossz periódusai az életben - hidd el -, nehéz családi helyzetek, nem ér annyit, hogy 17 évesen ennyire elkeseredj.

Ha másként nem megy, esetleg iskolapszichológus vagy egy kívülálló felnőtt (ofő, családtag, rokon) segítségét is kérheted. Vagy jól bőgd ki magad...már az is könnyít.

Fel a fejjel! Minden jóT

figyelj kicsi nyuszi!! nálunk ez fordítva volt, anyum cseszegetett mindenért én a 7 év alatt vagy 8-9 halálozási időpontot beszerveztem, de mindi vagy rájöttek vagy az utolsó pillanatban szedtek be az ablakból... és mi miatt a szülő miatt!!! A MAI SZÜLŐK NEM TUDNAK GYEREKET NEVELNI, BÉNÁK HOZZÁ!!! (tisztelet akinek normális, békés családja van) bezzeg mamám...hajaj mikor anyu dolgozik olyan értelmesen elmagyarázza öcsémnek a dolgokat h csak úgy pislogok és megérti és nem hisztizik nem vágódik le a földre sem semmi...

na szóval elég gusztustalan anyádtól h rád fogja és téged hibáztat az ő érzékenységéért és még öngyilkossággal fenyegetőzik... ha megakarja ölni magát, akkor szépen, csendben, ne is tudjon senki róla, bocsi ez durván hangzott, de nem érdemli meg azt a figyelmet sem, h meghalld amit mondd!

te viszont meg ne próbáld magad megölni miatta, nem ér annyit h elveszítsen téged a világ... próbáld inkább leültetni és megbeszélni vele h te ezeket nem úgy mondod h megsértsd, mert te nagyon szereted őt és sosem akarnál neki bántódást okozni, és bocsásson meg neked ezért hogyha ő esetleg így érzi, ha ismét úgy érzékeli h bántottad akkor szóljon neked, mondja meg neked kerekperec mi a baja és találjatok rá együtt megoldást... nem szabad ennyire rosszba lenniük anya-lánynak (hehhe én beszélek?! xD nah mind1, én rosszabb cipőben voltam)

hát remélem segítettem egy picit is... sok szerencsét!!

szia!

Aki fenyegetőzik öngyilkossággal, az nem fogja megtenni. az csak zsarolni akar, mert nem kap elég figyelmet. Ami persze abszurdnak hat, hiszen éjjel-nappal vele foglalkozol.

Anyukád rád pakolja a gondjait - ez nem jó. Sőt, ez kifejezetten szemétség, de, úgy látszik, ő sem tudja megoldani a gondjait. Van ilyen. Orvoshoz nem kell mennie, de pszichológushoz érdemes, de amíg maga nem akar menni, amíg maga nem akarja megoldani ezt a helyzetet, addig neked sem fog sikerülni.

Azt azonban megteheted, hogy te kérsz szaksegítséget, az iskolapszichológus jó ötlet.

Azt is megteheted, hogy kereteket állítasz fel. Pl. ha így vagy úgy beszélsz velem, anya, nem segítek befőzni. Vagy akármi, ami keretet ad: ha te ezt csinálod, akkor én azt. Először zokon veszi, megfenyeget megint, de álld ki, csak tartsd a vonalat.

Az elköltözéssel az a baj, hogy nem oldja meg a problémát, hanem a szőnyeg alá teszi, nem szabadulsz meg a gondtól, sőt, még nagyobb lesz.

A legeslegfontosabb: ami történik, nem a te hibád!!! Nem miattad van és nem leszel rossz gyerek, ha kiállsz magadért.

Még valami, ami mindig segít, ha elég kitartó vagy: minden nap mondjál anyukádnak három olyan dolgot, aminek szívből örül. Kezdheted azzal, hogy magadban mondod el. Akár csak egy dolgot, de az örömöt jelentsen. Eleinte nem fogod megkapni anyudtól ezt az örömöt, sőt, lehet, hogy hülyének mond majd. De te csak mond és mond és mond. És lesz majd egy pont, ahol minden megfordul.

Hello!

Hasonló cipőben járok én is. Anyám (előre is elnézést) egy hisztis .. hu majdnem ideírtam micsoda. Szintén 17 éves vagyok talán annyival könnyebb nekem, hogy fiú. Elmesélem a történetem:

Anyám amióta az eszemet tudom utál mert fiú vagyok és nem lány. Már egész kis koromba sikerült megutáltatnia magát velem. Igazából már nem is emlékszem, hogy is kezdődött (fiú memória:D). Amikor általános iskolás lettem ő már rég rokkantnyugdíjasként otthon töltötte mindennapjait azt lesve mikor piszkálhat valamiért. Persze a nővérem mindig szent volt... akkor is amikor elment a nádasba ba... na jó ezt hagyjuk. Többször mondta, hogy nem vagyok az ő fia és már én is azt szeretném. Nagyon piti dolgokon felkapja a vizet pl: amikor elrakom az ágyneműtartóba a paplant stb. mindent egymásra rakok szépen összehajtva na már most ez neki nem tetszett és miután másodjára is kiabálni kezdett velem akkor tudatta velem hogy megöli magát, erre föl jó altatózta magát 4 napig ki se jött a hálószobájából. Máskor:

Karácsony... minden jó minden ok estig. Ki melyik filmet akarja nézni. Apu mondta, hogy Ő az x filmet nézi a konyhába nem zavarja meg "ezt" az y film nézésében. Mondom ok megyek én is x filmet akarom nézni. Erre elkezd üvöltözni meg dobálózni, hogy hogy lehetek ilyen szemét. 1 hétig volt bezárkózva. Legutóbb:

Azon kezdett el rinyálni, hogy ki kell takarítani a fürdőt, hogy mért nem én csináltam meg. Mondom szóltál, hogy csináljam meg? Nem. Akkor honnan találjam ki? nem azt figyelem mikor milyen koszos a kád. szólj azt megcsinálom. Na itt vége volt. 1,5 hét után elvettük az altatóit erre ő elkezdett dobálózni. 2 mobil, 1 vezetékes telefon, 12 tányér és egy tv látta kárát. Mikor látta, hogy nem érdekel engem mit csinál akkor előkapta a nagykést és majdnem felvágta az ereit. Sikerült kicsavarni a kezét amire meglépett itthonról. Fél nap után amikor visszajött akkor is én voltam a köcsög meg a b*zi, hogy mért állítottam le... hát lehet nem kellet volna. És ez még a mai napig is megy. Egyet mondhatok fel a fejjel. Járj el a barátnőiddel sportolni vásárolni pasizni. Nekem egyszer sem fordult meg a fejemben az öngyilkosság lehet azért mert nem érdekel, pedig ez amit leírtam ez csak egy része volt az egésznek.

u.i.: Vegyél egy nagy fülest és amikor elkezd idegesíteni hallgass zenét akkora hangerőn hogy ne halld mit kiabál.