Hogyan győzzem meg magam arról, hogy nem számit hogy csúnya vagyok? 38 éves nő vagyok, és már ott tartok hogy nemnagyon megyek ki az utcára. Akár hová megyek, mindenütt megbámulnak.

Egyszerűen csak állj hozzá úgy, hogy: "Csúnya vagyok. És akkor mi van?" :)

Miért lógnál ki a sorból? Nagyon sok "csúnya" ember van. Max hatékonyan fedik el, takargatják, vagy vonják el a figyelmünket az előnytelennek ítélt vonásaikról, tulajdonságaikról. Én sem vagyok szép minden szögből. És más sem az.

Az meg, hogy bámulnak... Az emberek fel szokták mérni a környezetükben megforduló többieket. Kit hosszabb ideig figyelnek meg, kit rövidebbig. Nem kell emögé véresen komoly ítélkezést képzelni. De még ha néhányaknál ez is a helyzet, akkor mi van? Számít bármit is a véleményük?

Viszont olyan helyen én sem dolgoznék, ahol valami miatt végig kényelmetlenül kéne éreznem magam. Ha te most épp a hajad összefogása miatt érezted volna így magad, akkor jól tetted, hogy nem mentél oda dolgozni, akármennyire is furának tűnik a döntésed kívülről.

teljesen mindegy, hogy nézel ki, minndekit megbámulnak. ha nagy a melled, azért, ha kicsi, azért, ha más a ruhád, a hajad, stb, akkor azért.

és akik téged kibeszélnek, egymást is kibeszélik.

egyébként biztos vagyok benne, hogy nem vagy csúnya, ha torzszülött emberek képesek párt találni maguknak, akkor neked sem annak a pár idiótának a véleményén kellene rágnod magad, aki amúgy is beleköt mindenbe. legyen egy kis önkritikád, tartásod. ha valamivel elégedetlen vagy, akkor változtasd meg, vagy fogadd el. az aggódás semmin nem segít.

egyébként egyetértek, dolgozni csak ott lehet, ahol jó is érzed magad. legalább is nem éri meg tönkretenni magad semennyi pénzért.

Elhiszem, hogy nagyon kellemetlen, hogy bámulnak az utcán, de hidd el, valószínűleg csak kisebb részben bámulnak amiatt, mert csúnya vagy. Nagyobb részben alighanem azért bámulnak, mert nyilván látszik rajtad, hogy borzasztóan érzed magad a tekintetek kereszttüzében. Én pl. nagyon depressziós voltam a múltban, és elképesztő, hogy mennyien bámultak, meg voltam győződve róla, hogy a külsőm miatt... azóta helyrejöttem lelkileg, és nem bámul senki, pedig a külsőm ugye ugyanolyan. Hidd el, ha lelkileg erőt vennél magadon, a te helyzeted is nagyon sokat javulna. Ebben egész biztos vagyok.

Amúgy meg (a többiek által írtakon kívül) gondolj arra, hogy ezeket az embereket te egyáltalán nem érdekled igazán. Rádnéznek, az lehet, de tíz másodperc múlva már el is felejtenek. Te emlékszel bárkire, akit egy órája láttál az utcán? Ugye, hogy nem. Azok, akiknek a bámulása most téged még bánt, már réges-rég elfelejtettek téged. Akkor meg mit számít ez az egész, mit számít a véleményük?