Neked mi az életcélod? Számodra mit jelent az élet? Mi tesz boldoggá? Mit akarsz elérni?

Mindenhová Porschéval járni, pl azzal menni vitorlázni a saját vitorlásomhoz.

(mindezek persze vetületei egy olyan életnek, aminél a jövedelemből mindez ki is telik)

Régen annyi, de annyi álmom volt! És tényleg minden tekintetben csak azok voltak... és maradtak is. Aztán történt valami, ami kegyetlenül visszavetett, és onnan egyenes út vezetett lefelé. Nem tudom hol rontottam el, csak annyit tudok biztosra, hogy én vagyok az oka a jelenlegi helyzetnek. Beismerem én tehetek róla, nem tudok az árral szemben úszni, de vele együtt sem. Egyelőre feladtam, és csak folytatom a létezést, teszem amit kell. Majd ha új ingerek érnek, meglátom mit hozhatok ki ebből az egészből. :)

Az is gond, hogy kitűzök valamit, elérem azt, de az nem feltétlenül boldogít. Bármi, ami célként merül fel bennem később követelménnyé válik magammal szemben, ami megöl minden örömöt, mert kényszerré válik. Ha pedig nem teljesítek mindvégig maximálisan, akkor sz*r embernek érzem magam, ezért görcsölök mindenen. Félbehagyni pedig semmit nem lehet, mert az is felér a bukással. Akármit befejezek, később nem látom az értelmét. Felsóhajtok, hogy végre, ez is megvan, és várom, mikor ömlik még több híg széklet a nyakamba. Belefásultam mindenbe.

Tudom, nagyon hülyén gondolkodom, de ennyi jó válasz mellett kell egy ilyen fogyatékos is. :)

Gratulálok a szép eredményhez! :) Azért egy országos első helyezés nem semmi teljesítmény! Legyél nagyon, nagyon büszke magadra, és a kitartásodra!

Én nem azért nem vagyok elégedett, mert nem ismernek el, hanem azért, mert elismernek, de szerintem alaptalanul. Egyáltalán nem vagyok olyan jó, és olyan okos mint ahogyan azt mondják (meg sem közelítem azt az idealizált képet). Ha olyan lennék, nem csücsülnék a béka segge alatt hat ásónyommal. :)

Most és itt őszintén bevallom, hogy már 20 éves vagyok, és semmi olyat nem tudok felmutatni, amit más szintén ne tudna. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy 15-16 évesen talán érettebben gondolkodtam, mint most.

Sajnos, amíg nem fogadom el magam, addig soha nem leszek őszintén boldog, és elégedett. Azért a biztató szavakat köszönöm. :)