Miért vagyok ilyen jó szívű?

már kis korom óta nagyon jó szívű vagyok és ezzel nincs is semmi bajom.

csak hát új osztályba kerültem és egy lánnyal nagyon jóban lettem aki kicsit furának tartottam és agyszer miután kb 3-4 hónapja ismertük egymást elkezdett vérfagyasztó pontoságal beszélni a nemi életéről hogy vetkózött a kamerába egy srácnak....akkor nem szóltam neki hogy semmi közöm hozzá mert láttam az örömöt a szemében miközben erről beszélt.

fél év elött már nagyon paraszt volt de még mesélte a gusztustalan kis titkait nekem meg még mindig nem volt szívem elmondani neki a hogy már lassan undorodom tőle és inkább kis elgondolkodtató enyhén oltos szerű dolgokat mondtam neki hogy vegye észre magát erre akkor mindig el kezdett oltani a tipikus sablon beszólásaival én egy nem akartam megbántani ezért hagytam hogy megalázzon.

fél év körül jött egy új gyerek és ő elült mellé azzal az ürüggyel hogy én sokat beszélek ami igaz is de egy igaz barát még sem hagy ott ennyiért.

már látta hogy nem igen bírom de még akkor is fojtatta a nemi élete elmesélését.

év elején azért nem olottam mert védték a sablon dumái most meg már szánalomból mivel már csak azok pár ezer kilóméterre lévő haverjai maradtak meg aki miatt elült mellőlem.

kb 1 hónapja már néha oltogatom egy kicsit de mindig meg esik rajta a szívem.

most év évégére ott tartok hogy tudom kiknek vetkőzött ujjazza magát,mikor jön meg neki,és hogy akivel jár azt minden szív fájdalom nélkül elhagyná egy másik srácért.

már nagyon elegem van belőle és nem tudom mit tegyek hogy véger visza adjam neki mert a sablon dumáira már tudok oltásokat de ha meg alázom az osztály elött akkor szerintem belül összeomlana még ha ezt nem is mutatná ki

15/F