Hogy tegyem rendbe az életem? Nem akarok öngyilkos lenni!
20 éves vagyok, a szüleimmel élek. Egyáltalán nincs valami jó viszonyom velük, de szerencsére ritkán találkozunk (én dél körül megyek dolgozni és este jövök mikor ők már alszanak).
Amióta vége lett a giminek az összes barátnőmmel megszakadt a kapcsolatom (új barátnőkre tettek szert az egyetemen/fősulin, vagy éppen a szerelmükkel vannak éjjel-nappal, vagy gőzerővel tanulnak...). Annyira elfoglaltak, hogy az elmúlt egy évben 1x(!!) tudtam csak találkozni egyetlen gimis "legjobb" barátnőmmel.
Barátom nincs, nincs hol ismerkedjek meg természetesen szüleim nagyon rossz szemmel néznék, bulizni sem járok (nincs hova és nincs kivel ugye).
Nagyon nem vagyok megelégedve a külsőmmel sem. Nagyon vékony vagyok (43kg és 160cm) szeretnék hízni, de iszonyú nagy lelkiismeret furdalásom van, ha sokat eszem.
Eddig összespóroltam 2,5 millió forintot. Szeretnék egy plasztikai műtétet és egy 10 év körüli autót venni, de meg sem merem említeni itthon.
A testalkatom miatt nem tudok sportolni, ruhákat se nagyon veszek (egyszerűen sehogy se állnak rajtam.. ) úgy érzem nincs semmi örömöm az életemben.
Nem szeretnék így élni.
Kedves kérdező.
"Köszönöm szépen a véleményeket, értem én mire gondol itt a többség, de nem értem hogyan tudnám kivitelezni a
GYAKORLATBAN azt amit tanácsoltok??"
Olvass. Oshó, Müller Péter könyveket, sőt bár lány vagy ugyan de akát a pua.hu honlapot is tanulmányozhatod.
Olvass sokat, ezzel a módszerrel végeztem el én pl. a mérnöki szakot, valaki nás jogász lett... Az ember így lexikális tudásra és az olvasott anyagon való elgondolkodással gyakorlati tudásra és problémamegoldó készségekre tesz szert. A köznépi nyelv ezt a folyamatot hívja tanulásnak.
Ha megértesz 4-5 könyvet tudni fogod hogyan érdemes élni, le tudod definiálni saját magadnak az életed értelmét. Tudni fogod ki mit miért tesz, mire gondol, mi motiválja. Megtanulhatod elfogadni magad akár olyannak is amilyen vagy, ha ez sikerült mindenki más is el fog fogadni olyannak amilyen vagy. Ehhez ez a kulcs, amíg saját magadnak nem megy más sem fog tudni. Önbizalomra tehetsz szert, ez által a saját terveid és elképzeléseid fognak csak érdekelni, a környezeteddel való viszony megfordul, nem téged fog érdekelni ki mit gondol hanem őket hogy te mit...
Azaz az olvasást és az olvasottakon elgondolkodást nem mint hobbit, hanem mint kemény munkát javasoltam.
Ezt a folyamatot gyorsíthatja az itt sokat ajánlott sport. Aki mozog az egyébbként teljesen mindegy mit csinál, kétszer annyit fog enni. A közérzeted a mozgás során keletkező endorfintól eufórikus, boldogsák-közeli állapotba kerül, mely miatt a környezetedben élő emberek is pozitívabban fognak reagálni rád. Mert a világ egy tükör, amit adsz azt kapod vissza, ezért mindenki máshogy áll egy mosolygó vidám emberhez mint egy fancsali arcocskájúhoz.
Kérdeznék néhány dolgot. Nem lehet hogy te már eldöntötted ezt a dolgot és nem tanácsra várva írtad ezt ki, hanem a sok negatív vélemény miatt amit kaptál a való életben megerőstést szerettél volna itt kapni az ötletedre?
Azaz mindegy ki mit ír neked, megvárod míg nem jön egy "hajrá, csináld, műcicikkel a jövőért" megerősítés ami visszacsatolás elég határozottá tesz hogy nekikezdj?
Nem lehet hogy a feltehetően felső-közép kategóriás szüleiddel az ok és okozati viszony esetleg fordítva van mint gondolom? Azaz az ötleted volt az ami megrontotta a viszonyt és nem a rossz viszony miatt jött az ötlet? A munkahelyedről nem írtál. Ez nem olyan hely ahol a felső "látszat-életet" élő réteggel találkozol? Így érteném miért ők a minta a szemedben.
Ha ezek esetleg így lennének akkor én azt gondolom hogy téged csakis és kizárólag a tapasztalati úton szerzett tudás tud meggyőzni, és csináld. Aki még nem látta az életet, tanulni nem hajlandó róla mert az sok munka és idő az csak akkor fog késztetést és hajlandóságot érezni arra hogy munkát fektessen a változásba, fejlődésbe ha népiesen mondva kap néhány pofont az élettől. Nem lesz kellemes de 1-2 év múlva lehet végiggondolod megint az életed.
ha nem így van akkor viszont gondolkodj még ezen sokat, nagyon sok jó tanácsot kaptál itt ám.
"sport. Aki mozog az egyébbként teljesen mindegy mit csinál, kétszer annyit fog enni."
Na jó, ez nem teljesen igaz, - a sakkozó haverjaim kifejezetten kisétványúak :))
Ezekkel a könyvekel az a probléma, hogy nagyon nincs türelmem olvasni..
de köszönöm szépen! :)
Nem tudom...
mikor itthon vagyok a lakásban a szüleimmel úgy érzem MUSZÁJ tennem valamit, mert különben megbolondulok. Úgy érzem magam, mint egy zárt dobozban ahonnan nincs se ki, se be.
Kell valami kompenzáció a rossz itthoni légkör miatt, mert máskülönben tényleg egy nap felébredek és begyógyszerezem magam.
Ha kimegyek az utcára, ide-oda, máshogy érzem a dolgokat. Látom a sok szégyeny, rosszul öltözött embert, gyerekeket ilyen az én szüleimnél sokkal rosszabb emberkékkel (bűzlenek az alkoholtól, tiszta tetoválás stb.) és ilyenkor arra gondolok "hoppá, mit akarok én még? mellplasztika? autó? mikor örülhetnék, hogy jó munkám van és van hol laknom??"
VISZONT 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a mellnagyobbítás sok-sok kaput megnyitna számomra a jövőben.
Tényleg nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!