Hogy jussak túl a depresszión és az önutálaton?
Francba,nem hittem volna,hogy egyszer itt kötök ki...szánalmas.Megpróbálom röviden összefoglalni.18 éves vagyok(lassan 19),ehhez képest nemhogy barátnőm nem volt,de még lány kezét se fogtam meg soha.Ennek több oka is van.Többek közt kövér vagyok és a őszintén szólva a gatyámban is elég kicsinek érzem magam.Ez még a "kisebb" probléma lenne és nem tudom,hogy a többi srácnál ez hogy ment,de nekem rohadtul nem mondta vagy mutatta meg senki,hogy mi a halált kell csinálni amikor csajozok.Tudom elég hülyén hangzik,de tényleg lövésem nincs mit kéne mondanom,ha odamegyek egy lányhoz.Alapiskolában mindig én voltam a visszahúzódó dagadt kölyök akit mindenki messziről került szóval pozitivitást nem igazán kaptam.Ezek kombinációja olyan szinten fosztott meg minden önbizalmamtól és életkedvemtől,hogy a legszebb álmaimban is megdöglök.Tisztában vagyok vele,hogy jórészt klisés válaszokat fogok kapni(ha egyáltalán),amik arról szólnak,hogy lássam a szépet az életemben,de ha egy valamire való választ kapok akkor már megérte.
Előre is kösz mindent!
válasza:1.komment - A küzdősportok nem igazán jönnek be...valahogy nem látom a pontot abban,hogy emberek sportból egymást püfölik.Az én életem a zene.Kb 2éve gitározok és asszem eddig ez tartott bennem annyi lelket,hogy ne tömjem magam meg altatókkal.Minden álmom,hogy egyszer összehozzak egy bandát és turnézni induljunk csakhogy kikerüljek ebből a pöcegödörből,de elég szegényesek a lehetőségek.
2.komment - van,hogy jobb passzban vagyok de ezek elég rövid időszakok.Amint meghallom,hogy valaki a szerelmi életéről kesereg vagy dicsekszik nekem,na onnantól kampó,kész,vége.Vannak olyan esték,hogy csak azért nem megyek mondjuk koncertre,mert nincs kedvem emberek közt lenni.A negatív hozzáállásomról már többen szóltak.Nem vagyok én mindenben negatív,csak amikért lelkesedek azokról mindenki másnak van negatív véleménye.A világképem enyhén eltér a környezetemétől.
válasza:Depresszión csak barátokkal, pszichológussal lehet túljutni!
Mutatsz egy képet PÜ-ben magadról..?
Barátokról nem nagyon tudok beszélni,inkább csak haverok.Egyikükbe se bízok meg annyira,hogy erről beszéljek nekik.
Dilidokihoz azért nem megyek,mert,ha folyton eljárnék,a szüleimnek tuti feltűnne,hogy valami nincs rendben.Szeretem őket,de Charles Masonnal előbb beszélgetnék lelki bajokról,mint velük.
Ide is csak azért írtam fel mert teljesen névtelen maradhatok és talán valaki akinek volt hasonló problémája még tudna is segíteni.
Képet nem szeretnék küldeni.Bocs,de ez egy kis város.Ha valaha kiderülne,hogy én írtam ezt,soha többé nem mernék kilépni még a szobámból se.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!