Miért nem tudok soha nemet mondani? Hogyan változtathatnék ezen?

*Sajnos (majdnem) MINDIG (ez a szó kimaradt)

És: *Még

Egyszer komolyan egy 2 órás vita lett abból, hogy azt mondtam annak a barátnőmnek, hogy: bocsi, most nincs kedvem ott aludni. (Mert megkért, hogy aludjak náluk.) És komolyan ezen a kis semmiségen 2 órát veszekedtünk (nem bírtam "levakarni" magamról) Aztán 1-2 nap múlva kibékültünk.

Meg egy másik sztori: Anyum műkörmös, így jönnek hozzá a vendégek, és némelyik hozza magával a lányát is. Anyum előre mondta, hogy jön xy, és nagyon szeretne velem találkozni. Mondtam, hogy jó, itthon leszek akkor. Aztán ebből meg egy 1 órás vita lett a barátnőmmel, hogy én megígértem valakinek valamit, és ezért nem vele leszek akkor (egyébként mamámmal szomszédok, így MINDEN nap találkozunk). Majd, amikor mentem haza, SMS-ekkel bombázott. Pl. ezt írta: F@sz-ka-lap!:@ Aztán még vmi hosszú szöveget. Közben átment egy másik barátnőjéhez (aki 1 megállóval előbb lakik mint mi) és mondta sms-ben, hogy menjek oda a kerítéshez, hogy beszéljünk. Mondtam, hogy oké. Odamentem (késésben voltam) és erre csak annyit közölt velem, hogy "Menj csak a kis Szabinádhoz (így hívják a másik lányt). Nem tudom, hogy ki a legjobb barátnőd, de nekem biztos nem te vagy" És már mehettem is haza, csak ennyit közölt velem.

Illetve egy másik történet: Nyáron utaztak Erdélybe. Az előtte lévő napon megkérte, hogy aludjak náluk. Mondtam, hogy szívesen tenném, de anyum nem engedi. (családi dolog miatt) erre ő: a normális emberek ott szoktak aludni a "legjobb barátnőjüknél" (idézőjelben mondta) mielőtt elutaznak 1 hétre. És csak a bunkó poarasztok, mint te (én) nem. (Sztem pont nem). Végül telefonon kikönyöregte anyumtól. Másnap meg engem szidott le, hogy hogy lehetek ennyire akaratos. -.-