Elítélendő, ha nem tudom tisztelni az apámat? .

Az én apum is ilyen néha!De nem tudod megváltoztatni és el kell fogadnod őt így...Vannak és lesznek is konfliktusok!

de próbáld meg elfogadni és a jó oldalát nézni.

A tisztelet nem autómatikus dolog, nem evidens. Legalábbis szerintem azt tudjuk tisztelni, aki az értékrendünk szerint arra érdemes. Viszont a rokonait nem választja az ember. Szerintem minden ember , ahogy nyílik az értelme, rájön hogy az ő szülei sem tökéletesek, nem mindenhatóak ahogyan azt gyerekként hitte. Ha nem követ el olyan bűnöket mint feleség és gyermekbántalmazás, stb. akkor el kell fogadnod olyannak, amilyen, megváltoztatni úgy sem tudod!

Valószínűleg a gyermekkorában, vagy a fiatalkorában alakult ilyenné. Talán hallottál is tőle utalásokat, hogy neki sem volt tökéletes kapcsolata a szüleivel,édesanyjával, pedig az hatással van a személyiség kialakulására.

Ha egyszer külön életed lesz, gyerekeid lesznek, talán harmónikusabb lesz a kapcsolatotok.

Tudom mirol beszélsz, én is így vagyok vele...

Az egy gyereknek (akárhány éves is) nagyon fontos lenne, hogy fel tudjon nézni az apjára, akár példaképként is és buszke legyen rá. Nekem ez nem adatott meg. Az én apám elmbeteg és alkoholista is lett. Mindig a sírás keringet ha róla vagy a családomról kell beszélnem...

Szerencsére mi anyámmal már elkoltoztunk tole, azt javaslom te is tedd ezt.. ez az álladó veszekedés, utálatoskodás és társai semmire sem vezet. Ha teheted, szakítsd meg vele a kapcsolatot és ne gondolj rá. Eloszor lehet fájdalmas lesz, hiányozni fog egy kicsit, de ez az egész akkor sem éri meg. Magamról tudom..

Tudom milyen végignézni azt, amikor egy intelligens, okos emberbol elmebeteg válik.. Az én apám már csak gyógyszerek segítségével tudott egy kicsit normális lenni, de az csak addig hat amíg a hatása alatt van.. de nem akarta szedni..

És kérlek ne próbálj meg segíteni neki, mert felesleges. Mi az anyukámmal rengeteget akartunk segíteni apámnak, de o inkább csak kihasználta a jóindulatunkat ahelyett, hogy "megjavult" volna.. Ez csak a saját életed pocséklása lenne.

Egy szoval: Kezdj új életet!

Állj! miféle kérdés ez hogy elitélendö e?

Kit érdekel hogy mások mit itélnek el! Ez a te életed!

Te döntöd el hogy mit itélsz el benne és mit nem!

Mások itélkezzenek a saját életuk fölött!

Apádban a leírtak alapján pedig jelenleg semmi tisztelnivaló nincs!

Valószinöleg gondjai vannak!

Mindenki gödörbe kerülhet, amiböl nem találja a kiutat, ez persze nem mentség!!

Javaslom Legyél vele egy ideig turelmes pröbálj meg segíteni neki, pröbáld meg talpraállítani lelkileg, adj neki eröt azzal hogy te elmondod neki hogy még mindig felnézel rá így is, és hogy az apádnak tekinted és te a fia vagy!

És akármi is történt te még mindig itt vagy és mellette állsz és segítesz ha ö is hajlandó kuzdeni és nem adja fel!

Ha pedig ezekután sem történik semmi változás,

Nem látod egy kicsit sem azt hogy probálná rendbetenni a dolgokat, akkor nincs mit tisztelni az apádban, mert ö sem tiszteli az álláspontodat és az érzelmeidet sem felé!

Ebben az esetben jobban teszed ha hátat forditasz neki, mert magával fog rántani a süllyesztöbe...

Elötted pedig még itt az élet, és többet érdemelsz mint hogy lelkinyomorékot csináljon belöled!!