Mit gondoltok, lehet úgy tisztelni valakit, hogy közben utálod?

Pl.: van egy tanárom aki nagyon szemét mindnekivel utálom...

de tisztelem...legszivesebben ugy beolvasnék neki de nem tehetem több okból is és az egyik az hogy idősebb és tisztelem :D

Igen. Tisztelem az egyik tanáromat azért, ahogy fölépítette az életét, ahogy bánik a családjával, tisztelem a műveltségéért, tisztelem a nyelvtudásáért, tisztelem a mindig határozott és őszinte véleményéért, mint embert,tisztelem.

De mint tanárt, ki nem állhatom, ha tehetem, nem vagyok vele egy légtérben, és hozzám se szóljon. Velem nagyon durván bánt el, nem tanárhoz méltóan, és nem is értem, hogyan nevezheti egy ilyen ember magát tanárnak...

Szóval minden tiszteletem az övé, amilyen ember ő, de tanárt még ennyire nem utáltam, mint őt. Pedig 23 éves vagyok. És lány.

Volt egy tanárom középiskolában, aki az istenért se akart 3-asnál jobbat adni (történelem), akár a fejem tetejére is állhattam (érettségim ötös lett, a bizottság előtt nem tudta eljátszani az addigi dolgokat), nem kedveltem, viszont iszonyat nagy tudású sokat olvasott ember volt, és ezt tiszteltem benne.

Anyukámnak főiskolán volt szintén egy hasonló tanára, akit utáltak a viselkedése és a diákokhoz hozzáállása miatt, mert csak a KISZ-vezetőket futtatta, a többieknek meg ránézett a dolgozatra, végig se olvasta, "kettes" (a szigorlaton ő se tudott kivételezni, mert ott volt a főnöke)... de ugyancsak tudásban kiváló koponya volt, emiatt tisztelték, de a diákokhoz a hozzáállását utálták.