Miért vagyok ilyen szomorú? Mert nincsenek barátaim? Egyetlen egy sem! De miért nincsennek?

20 éves vagyok, lány.

Iszonyú szomorú vagyok.

Mindenem megvan, egészséges vagyok, egy szuper állásom van, jól keresem, a szüleimmel jól megvagyok, az egész családom egészséges, nincsennek anyagi gondjaik, DE mégis napjában többször megfordul a fejemben, hogy jobb lenne meghalni.

Csúnyának érzem magam, habár tudom ha kívülről látnám magam, nem ezt mondanám.. de én mégis belül úgy érzem, egyszerűen defektes vagyok. 100%-ig megvagyok róla győződve, hogy nem kellek senkinek.

Pl. regisztráltam egy ilyen társkereső oldalon, hogy legalább legyen valami "baráti" féle kapcsolatom valakivel. Sosem mentem el egyetlen megbeszélt randira sem, mert egyszerűen biztosra veszem az illető megdöbbenne/visszautasítana ami nagyon rosszul esne... Meg egyszerűen már félek is talákozni idegenekkel valamiért (ez régen sosem volt így, sőt pont ellenkezőleg!!)

Azt látom a munkatársaim között, hogy én valahogy nem tudom élvezni az életet, de mi lehet ennek az oka??