Temetesen tortent varatlan szituaciok, furcsa, meglepo tortenesek erdekelnenek. Volt mar vkinek ilyenben resze? Vicces, szomoru tortenetek, barmi, ami miatt emlekezetes maradt a szertartas es nem a hagyomanyos, megszokott.

Úristen!

Temetésen vicces,hát gratulálok.

Temetésen vicces, miért ne?

Egy kedves ismerősöm temetésére az elúnyt kedvencéből, savanyú cukorból csináltam koszorút. Bár néhány embernek felszaladt a szemöldöke, de akik igazán ismerték, bizony jót mosolyogtak rajta.

Mellesleg: régen a halotti tor sem csak sírásból állt, hanem az elhúnyt jó cselekedeteinek, jó bemondásainak felemlítéséből, amin igenis lehet, lehetett nevetni.

Az én temetésemen például a Monty Pithon "Always look on the bright side of life" című szám fog szólni :-)

Igen, mindegyiken megszoktam döbbeni. Valami sóműsort mindig csinálnak én meg állok mint a hülye egyik ámulatból a másikba esve, hogy most én vagyok a nem normális vagy tényleg megbotránkoztató e. Félig meddig romarokonságunk van akikkel csak nagyon szűk körüen tartjuk a kapcsolatot értelmbeli s viselkedési dolgaik miatt. Temetésekre elszoktunk menni mert úgy illik s mamámnak fontos is. De olyanokat tesznek, ha idegennek mondanám hát el se hinnék tényleg igaz s nem egy szappanopera.

Valami olyasmit kell itt elképzelni, hogy az élet akármilyen nyomorúságos (pl: hazugság, börtön, viskó, csalások stb) attól még imádnak flancolni főleg temetésen. Nem jó a sima sír amire pénzügyileg futná hanem kitúrják egymást a másik kriptájából.(4szer!) (plegyik család csináltat egyet amibe még van hely de a másik a saját halottját eléri, hogy oda rakassa majd ő is ott akar nyugodni, a saját tulajok akik még élnek s ott lenne a helyük meg kiszorulnak.)

Mindig van két méteres virágcsokor, cigányzenekar, halottimádó aki a halott legközelebbi rokonait is félre lökve majd bele esik a sírba csak ő legyen a legközelebb.

Ha kripta akkor mennek a sírba az elhunyt ruhái (5 alkalommal) is de még a ravatalon kapott már pár új cipőt is,(1szer) hogy az is melete legyen majd. :S

Mindenki nem fér a ravatalhoz hisz az kb 200-400 as tömeg elhunytól függően de... pár idős hölgy ráveti magát s szinte karmolja s tépik zokogva...ez nagy megrázó volt.

Volt, hogy annyi volt a virág, amit a sírra raktak, hogy csak pakolták, pakolták s elnyelte a szomszéd sírokat is!

Egyszer ellopták a csokrom is mikor külön csináltattam a szüleimtől. Azokat a virágszállító vitte ki s rakta le a ravatalban. Picit késtem, s pont úgy értem oda, hogy mindjárt kezdődik, nézem a sok szép csokrot, látom az enyémet, hogy nem xy s testvére hanem egy 3unokatestvérem s családja néven futott. (rákérdeztem rokontól aki elöbb itt volt...mikor azt hitte nem látják elövett a zsebéből egy mgcsinált szallagot s az enyémet letépve rárakta! áááhhh

Volt, hogy eltitkolták elöttünk melyik nap halt meg s temetik a hozzánk közeli (nagynéni, unokatestvér szintü) rokont!

A legdurvább mikor az elhunyt elkésett a saját temetéséről, a koporsó a szertartás időpontját úgy 20 percel lekéste. Addig vártunk, aztán feltünt véletlenül se az a vezeték név volt feltüntetve mint amin én smertem s kb 25 éve használt a halott!!!

Nekem kettő emlékezetes temetési sztori jutott az eszembe, szerencsére egyik sem közeli hozzátartozó volt. Az egyiknél nagyon kicsi, csendes temetés. Mindannyian befértünk a ravatalozóba. Urna a kisasztalon, ami ugye bíbor bársony terítővel le volt takarva. A szertartás közepén egy hatalmas macska besomfordált és elkezdett játszani a terítővel, de úgy, hogy benne volt a pakliban, hogy bármelyik pillanatban leborítja az urnát. Eltelt néhány másodperc, mire valaki eszmélt és kizavarta.

A másik egy egyházi temetésen volt, ahol cd lejátszóról játszottak folyamatosan vallási énekeket. Nem a klasszikus zsoltárok voltak, hanem inkább ilyen kicsit hitgyülire hajazó dalok. Itt történt meg, hogy valami szeretünk isten szövegű dalnál megakadt a lejátszó és elkezdett sketchelni, mint egy jobb dj és annyit hallottunk, hogy iiiiisten....i.i.i.i.i.i.i.i.i.isten. Ez ment egy darabig, mire le tudták állítani. Nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténik velem valaha, de ott és akkor fuldokoltunk a visszafojtott nevetéstől az utolsó utáni sorban. Igen, nem véletlenül írtam, hogy nem közeli hozzátartozóról volt szó, nem is ismertük az elhunytat személyesen, egyébként nyilván nem így reagáltunk volna.

Szomszéd faluban tortént. A pap eléggé szeret a pohár fenekére nézni. Volt egy temetés, ahol a pap beesett a sírgodorbe. Azotta csak délelott temet, délutánig nem bírja ki.

Mindenki dontse el, hogy mennyire vicces!

Nekem volt egy vicces, pedig a mamámat temettük, de ezt nem bírtam ki nevetés nélkül; faluról van szó, két halott volt egy nap, mamámat 3kor temették a másik halottat pedig 2kor, de mivel család vagyunk természetesen előbb ott voltunk, akkor értünk oda amikor a másik bácsit már a sírhoz vitték és ott beszélt a pap. Kb fél 3ra értünk oda, a temető bejáratánál apának eszébe jutott, hogy a kocsin égve hagyta a világítást és megkért engem és a 10 éves öcsém, hogy kapcsoljuk le (20éves vagyok). Mi visszamentünk, de ők addig előre mentek, miután lekapcsoltuk mentünk mi is apáék után, már beértünk a temetőbe és a temető elején temették a bácsit, már alapból feltünő jelenségek voltunk a síri csöndbe a kopogó magassarkúmmal akármennyire is lábújjhegyen próbáltam menni...sétálunk.. egyszer csak öcsém megállt a bácsi temetésén, megkérdeztem -Erik miért álltál meg gyere már! természetesen mindenki minket nézett, erre visszaszólt egy ilyet -Hát nem mama temetése van?? nah itt elröhögtem magam, de még a bácsi temetésén részvevők is, mert ismertek minket mivel falu :D:D:D:D szegénykém azt hitte a bácsira, hogy mamánk az :D

Ám volt egy furcsa dolog is, amit többen észrevettek, amikor elkezdett prédikálni a pap elment a nap (előtte tűzött egész nap nagyon meleg volt) de hirtelen beborult, és amikor engedték le a sírba kisütött :)