Mit érnek az elvek ha nem adnak örömteli életet?

Sajnos csak csatlakozni tudok.

Van egy "testi fogyatékosságom", amit szerencsére apám hamar felismert így beíratott karatére,tudta h csúfolni fognak, szal ha más nem akkor üssek.

Ez így is lett, kezdetben gyakran így rendeztem le vitákat, midnen oké volt, de idő után kezdtem belefáradni, inkább már elfogadni, h van, h beszólnak, mert ugye hülyén jön ki, h valaki elejt valamit és akkor én ütök.

Gyerekként ment, főleg, h osztálytársak, más gyerekek szóltak be, de felnőttként most, h néz ki, h leütöm az épp aktuális apóst, mert azt hitte jópofa?

Eldöntöttem én is, h elvek meg bla bla bla és én leszek az okosabb, de ez se megoldás, mert akkor meg azt látják az emberek, h hagyod magad.

Szal sokszor én is elgondolkozok, h nekem is ugy kellene hozzáállni, mint egyes kocsmai verekdős haverok, akik már sitten is voltak, h akkor is szétverem.

De aztán rájövök, h a sitten se jobb szal...

Örömteli élet? Boldogság?

Te is bevetted ezt a maszlagot, hogy a boldogság hajszolása az élet értelme?

Én azért élek, mert:

1, Egyre jobb ember akarok lenni, magamért és másokért, akkor is, ha ezt az egész világ telibe sz.rja.

2, Mert érzem, hogy lelkileg fejlődök, változom, tapasztalatokat szerzek. Fejlődni, előre haladni pedig csak úgy lehet, ha szenvedsz. Igaz, én is félek, hogy mi lesz, ha egyszer túl nagy lesz a szenvedés, és nem tudok vele mit kezdeni. Remélem, hogy akkor lesz elég erőm meghalni, és nem fogok lealjasodni, megalkudni, csúszómászóvá válni.

Ezt a kérdést én is ki akartam írni. Fiatalabb vagyok ugyan, mint te (19 éves vagyok) de ha úgy folytatom, ahogy élek -bocsáss meg, ha esetleg sértőn hangzik- ugyanolyan lesz az életem, mint amilyet te leírtál. Van egy szilárd, mondhatni merev értékrendem, elhatárolódtam mindentől, amit helytelennek tartok (drogok, pia, cigi, agyatlan p*csák, és divatmajom-álbarátok), kíméletlenül őszinte vagyok az emberekkel de főleg magammal. Nagyon kevés embert fogadok el és inkább meghalok, semhogy beálljak olyan sorba, amit nem fogadok el.

Az eredmény? Teljes egyedüllét, néhány (nagyon kevés) közepesen közeli barát, akik max. 50%-ban ismernek, folyamatos depresszió és értéktelenség érzete, teljes analfabetizmus a magánélet terén, kereken 0% esély a csajoknál, miközben a hormonjaim kinyírnak. A lelki merevség mintha a testemre is rátelepedne, mindenem ropog, minden ízületem rossz. Szóval ennyit az elvekről.

Azt hiszem, végső soron kár a gyerekeket azzal a mesével áltatni, hogy csináljanak mindent jól, ne a könnyű utat válasszák, legyenek becsületesek és várjanak türelemmel, a rosszak megbűnhődnek stb. Az marad életben, lesz boldog és viszi sokra, aki a tömeggel tart, mert akármilyen züllött is a tömeg, mindig igaza van (értsd: mindig kiharcolja az igazát az erejére támaszkodva). Akárhogy nézem, egy középszerű gátlástalan, jellemtelen hülye, aki tud hízelegni a megfelelő embereknek, azt mondja nekik, amit akarnak és a tömeg diktálta divat szerint öltözik, többre viszi, társasabb életet él és több csajt dug meg, mint én, aki a nagy elveimmel egész nap itthon kuksolok és átkozom a sok idiótát, akik 19 éves korukra nem képesek belátni milyen hülyék azáltal, hogy még mindig a tanárt okolják mindenért és mert divatból hétvégente leisszák magukat a földig.

Kedves Kiíró!

Elég régen írtad ki a kérdésed, de én csak most láttam meg, egészen véletlenül. Egy tizessel vagyok idősebb és annyit tudok hozzáfűzni, hogy

1.El kell fogadd magad, a becsületesebbje, normálisabbja közül való vagy, jelenleg kisebbségben (nem lesz talán mindig így), s ahogy Popper Péter mondta, nem szabad összekeverni a kívülről lehetségest a belülről lehetségessel: megtehetnéd, hogy a tömeggel elvegyülve és az aktuális néphülyítésnek magadat átadva /TV, pia, drog/, felvegyél egy ilyen agymosott, hülye, trendi értékrendet, de belülről ez úgysem lehetséges, ha a fejed tetejére állsz is. Ez van, pont.

2. Törekedj arra, hogy megtaláld a veled egyívásúakat, a rokon lelkeket, nem vagy egyedül, csak ma a normális emberek szemlesütve, behúzott nyakkal járkálnak, s a lúzer kategóriába vannak sorolva ( ennek a logikának a legszélsőségesebb példája, amikor a csőcselék mond ítéletet az egyetlen igaz sorsa felett, ugye, ismerős?)

3.Az általad idézett önző, öntörvényű, tehetséges és hedonista emberek általában rettenetesen boldogtalanok belül /ezért habzsol, zabál ételt-italt-drogot, élvezetet, életet mindegyik/, az életük végén pedig a hatalmasra dagadt, belül üres egójuk kidurran, mint egy lufi, persze ez általában a színfalak mögött történik, mi csak a fényes ívet nézzük szájtátva, irigyen. Arról nem beszélve, hogy rettenetes romokat hagynak maguk körül.

4. A "korszellem" okozta sérüléseid kerüljenek az egyik polcra, ezen per pillanat nem tudunk változtatni, mert az emberek többsége, a társadalmak, kormányok, ideológiák stb. ma ilyenek, a változást borzasztó lassú folyamatok hozzák csak el. A magánéleti kudarcaiddal viszont érdemes foglalkozni. Én például egy 20 évesen engem utolérő krónikus betegség miatt nem lettem karrierista, nagypofájú, valószínüleg szingli, trendi hülye p.csa és találtam rá -sok kerülő, mellékvágány, bibircsókos Piri néni, vajákos asszonyok, misztikus elmebetegek, ködevők és ezoterikus csalók után - egy asztrológusra, aki (nem én vagyok, nem rokonom) eligazított a képletem alapján a saját sorsomban. Messze vagyok az út végétől, de az egészségem és a kedélyem visszaigazolja a kemény, kijózanító mondatait és tanácsait. Ha kéred - és csak akkor - privátban elküldöm a honlapja címét. Ha "tengelybe" tudod állítani az életed, egy sor gondod magától megszűnik; a megváltoztathatatlanra pedig más szemmel tudsz majd nézni.