Nem tartozom sehova, minden körben különc vagyok. Mit tegyek?

Nos, tényleg lehet abban valami, hogy te különcebbnek érzed magad, mint amennyire valóban az vagy. Végső soron mindenkinek van valami egyedi szokása vagy érdeklődése, csak amíg nem ismerjük az illetőt igazán, addig ezt nem biztos, hogy látjuk – ezzel szemben magunkat teljesen látjuk.

Ugyanakkor helyt is adok az érzésednek, már csak azért is, mert én is kicsit furcsa, különc vagyok olykor, és bizonyos elvekhez ragaszkodom, olykor értelmetlenül is.

A másik dolog, amit végig kell gondolni: a kritikák, amiket kapsz az emberektől, azok nem biztos, hogy csak nálad fordulnak elő. Mások is szokták egymást kritizálni, nem?

Persze az én emberismeretem nem elég alapos ahhoz, hogy ilyeneket állítsak, csak felvetettem. És túl keveset tudok rólad ahhoz (konkrétumokat nem is nagyon), hogy igazi véleményt mondhassak rólad.

Ugyanakkor én elég elfogadó embernek tartom magam a szokatlan, az egyedi személyiségi vonásokkal kapcsolatban. Amíg nem árt vele a világnak vagy nekem, addig felőlem azt csinál, amit szeretne. Miért is zavarna? Elvégre ami más, az önmagában nem rossz.

Vannak emberek, mint talán én is, akikbe ez az elv már beleégett és elég elfogadók tudnak lenni. Sok ember azonban fintorogva nézi az ilyen eltéréseket – de őket sem nagyon hibáztatom, hiszen szellemükben van egy erős norma, amitől eltérőt ösztönösen (és talán nem akaratlagosan) utasítanak el. Az ilyen embereknek csak tanácsolni tudom, hogy próbáljanak elfogadóbbak lenni – persze én könnyen beszélek, mert bennem valahogy másként alakult az elfogadás kérdése.

Szóval mit tegyél? Talán magadtól is tudsz kicsit változni, de jelentős mértékben szerintm nem. Ez saját tapasztalat. Ami még változtathat rajtad, az mások hatása. Pl. ha valakit, valakiket nagyon szeretsz, akkor hajlandó leszel és képes leszel alkalmazkodni.

Ezért is, illetve a saját boldogságod érdekében is próbálj találni olyan embereket, akikkel jól elvagy!

A te esetedben háromféle ember létezik: akik nem viselnek el; akik elviselnek, de nem érdeklődnek irántad; illetve azok, akik nagyon jól érzik magukat veled. A harmadik csoportból talán kevés van, de vannak! A második csoportból több is van szerintem! Az első csoporttal pedig próbáld leszorítani a kapcsolataidat a minimálisan szükséges szintre!

A másik kérdésed az volt, hogy ismerünk-e még ilyen embert. Nos, ahhoz talán konkrétabban tudnunk kéne, mennyire is vagy különc. Mert most két lehetőség van: vagy azt válaszolhatnánk, hogy "Ismerek egyet / nem ismerek" vagy azt, hogy "De hát mindenki különleges, énkörülöttem is!" Hisz ez csak attól függ, hogy mennyire is vagy különc.

Ne feledd, a belső nézőpont nem olyan, mint a külső. A saját és a mások véleményét össze kell fésülni!

És egy kis bölcsesség a végére: ha nem lenne minden (vagy legalábbis sok) ember különleges, akkor a világ nagyon szürke és unalmas lenne!