Nem tartozom sehova, minden körben különc vagyok. Mit tegyek?
Nem érdekel az, ami minden más embert érdekel, ami viszont csupán keveseket érdekel mint "mellék" érdeklődési kör, abba vagyok szinte "belészerelmesedve".
Egy csomó dolgot másképp gondolok, mint bárki, de BÁRKI.
Egy csomó dolgot nem szeretek csinálni, amiket mindenki szeret, amit pedig senki, az én csinálom.
Nem egyszerű különcség ez, ami nemhogy nem zavaró, hanem aranyos. Nem. Ez egy makacs és kemény másság, ami idegesítővé, elviselhetetlenné, furcsává tesz mások szemében, érthetetlenné. Természetesen én is ezekkel a szavakkal jellemezném a másik 7 milliárd embert az én szemszögemből.
Akinek lelkizek családból, barátok közül, az azt mondja olyankor, jó vagyok így, örüljek, hogy ilyen vagyok. Aztán, mikor a valóságban is beleütközik valamely olyan furcsaságomba, amit ő még nem fogadott el, rögtön kritizál miatta... Tehát beszélni tudnak, hogy nem baj, jó vagyok így, de a valóságban elfogadni ők se teljesen...
Elfogadni nem tudom magam. Egyrészt, fizikai képtelenség. Másrészt, nem is szabad, mert én amit elfogadok magamban, azon nem tudok változtatni... Tehát, ha van is remény arra, hogy változok, az csak úgy lehetséges, ha nem fogadom el magam.
Ismertek még ilyen embert?
Mit tegyek?
válasza: válasza:Én is különc vagyok, még egy ilyen "ember" nincs, mint én. Mindenhonnan kilógok.
Én elfogadtam magam, ám ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek érzem magam. Amin tudok ÉS akarok, azon igyekszem változtatni, de mások piszkálódásaira nem hallgatok. Az egyik célom, hogy egyre jobbá váljak.
Módszereim: gondolkodás, olvasás, filmnézés (kult), beszélgetés, meditálás.
Ha gondolod, írj privátot.
válasza:Pont egyik különcségem, hogy alig olvasok regényt - az olvasásnál szerintem fontos hozzátenni, hogy regényt, mert lehet tudományos műveket, imseretterjesztő irodalmat is -, alig nézek filmeket - itt is hozzá kell tenni, hogy "szépirodalmi" filmeket.
A kultúra nem az én világom.
Persze más területeken művelődöm, akár művelt is vagyok - olyan területeken, amelyek másokat nem érdekelnek.
válasza:És a halálról hogy vélekedsz kedves kérdező?
Vagy a fájdalmakról? Átéltél már olyan fájdalmat, amit azt hitted, hogy senki más? A teljes egyedüllét és izoláltság érzését átélted már? Amikor már senkire sem számíthatsz?
Átéltél már olyan fájdalmat, amit azt hitted, hogy senki más? A teljes egyedüllét és izoláltság érzését átélted már? Amikor már senkire sem számíthatsz?
Nem, nem, nem. Illetve az elsőt részben igen, első felindultságban úgy gondolom sok fájdalomnál, hogy más még nem élt át ekkorát. Aztán leesik, hogy de-de....
A halálról? Ezt hogy érted?
És őszintén, ezek a kérdések hogy kapcsolódnak a problémámhoz?
válasza:
válasza:"Egyébként az én szememben, akit érdekel a kultúra valamely része, tud beszélni emberekről, emberi kapcsolatokról, nincs sok átlagtól eltérő szokása és nincs kirívóan kellemetlen jellemvonása, az nem különc."
Értem szóval csak az lehet, az átlagtól eltérő akit te annak gondolsz... Ez igen sajnálatos.
Másrészről most neked az a bajod, hogy van személyiséged.
Emiatt téged senki de senki nem tud elfogadni... Milyen szomorú. Komolyra fordítva a szót, szerintem azon nem kéne változtatnod hogy van egy személyiséged, legfeljebb javítani rajta amit kell. És biztosan te is tudsz olyat találni, aki hozzád illő, csak a mai világban ez kicsit bonyolultabb, ha kilógsz a "sorból". De aki keres az talál. Azért érdekelne hogy mik azok a dolgok amiket te másképp látsz mint bárki, de BÁRKI...:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!