Mit tegyek, ha levegőnek néz az osztályom? Mit tegyek, hogy érvényesüljek egy közösségben? (figyelem, nagyon hosszú szöveg)

Légy önmagad és hagyd a hamis viselkedésmintákat.

Ezek átlátszóak és elriasztják az embereket. Ha nem hülyéskedsz és megfontoltan viselkedsz, kedvesen viszonyulsz az emberekhez megjön az önbecsülésed és mások is becsülni fognak.

Próbálhatsz közeledni azokhoz akiket érdemesnek találsz rá, de lehet hogy előbb utóbb valaki más fog barátkozni veled.

Sok embernek van ilyen korszaka, el fog múlni:)

Én szívesen megismernélek, mert érdekesnek tűnsz és bírom az értelmes srácokat..

Ha gondolod írj ;) 16/L

Szerintem ne azon görcsölj,hogy mi lesz majd az egyetemen, hanem inkább erősen határozd el magadban,hogy 100 %-ig önmagadat fogod adni, ez az egyetlen és legfontosabb dolog amit az ügy érdekében tehetsz. Felesleges különböző álarcokat felvenned azért ,hogy az egyetemen te legyél a jó fej srác, két dolog miatt: 1. az emberek igen gyakran észreveszik azt ha a másik megjátssza magát, 2. minden egyes nap sz.arul fogod érezni magadat azért amiért nem önmagadat adod.

Ha ennek ellenére sem sikerül megszerettetned magadat, vagy felkelteni az emberek érdeklődését akkor nincs mit tenni, ami nem öl meg az megerősít, ugyebár. Nem a középiskolán és az egyetemen történt események határozzák meg az ember életét, az igazán fontos rész csak azután következik. Biztos vagyok benne,hogy előbb-utóbb meg fogod találni, vagy fordítva, rád fognak találni a "te embereid" csak türelmesnek kell lenned.

"Minden népszerű, sikeres "partiarcban" tudatalatt egy ellenséget látok, és azt hiszem, ez az érzés kölcsönös. Ahogy rájuk az arcukra van írva, milyen laza, bulizós, gyúrós-ivós-csajozós stb. életmódot élnek..."

A mai fiatalság kb. 80%-a ilyen, ezt el kell fogadnod, máskülönben csak magadat emészted fel, és te leszel boldogtalan. Inkább nevess rajtuk egy jó nagyot magadban, mert pont,hogy az ő lazulós-ivós-tanárt kicikizős életmódjuk a nevetséges. Nem arról van szó,hogy az ember ne szórakozzon, mert persze,arra is szükség van, de ezek a kis "partiarcok" lehet,hogy semmire nem fogják vinni az életben, mert a tanulást éppen lesz.rják és csak a buli meg a piálás jut el a tudatukig.

"Nincs senki, aki szimpatizálna velem, pedig meggyőződésem, hogy értékes ember vagyok és olyan érett a felfogásom, amivel jó pár évvel megelőzöm a koromat. Egyszerűen nem vevők rám. Tanulmányi eredményekben is az egyik legjobb vagyok, az osztálynak már sokszor szereztem dicsőséget versenyekkel, de senkit nem érdekel, mert alapvetően én nem érdeklem őket."

"Mint írtam, az egyik nagy gond az, hogy nekem elismerésre van szükségre (amit szerintem százszorosan kiérdemeltem, mégis még mindig csak a szüleim büszkék rám) és arra, hogy fontosnak érezzem magam. "

Miért van szükséged elismerésre olyan emberektől akik le se tojnak téged? A szüleid, akik a világon a legjobban szeretnek büszkék rád, elismerik a tehetségedet és ez a legfontosabb. Ez egy elég rossz tulajdonság,hogy elvárod az emberektől,hogy ajnározzanak téged a sporteredményeid vagy bármi más miatt. Nem értem,hogy ha tényleg ilyen sikeres vagy pl. a sportban, akkor miért van szükséged arra,hogy más emberek dicsérgessenek. Az rendben van,ha te tisztában vagy azzal,hogy jó vagy az adott dologban és büszke is vagy magadra ezért és ha mondjuk valaki megdicsér akkor örülsz neki de ez ne ELVÁRÁS legyen az emberek felé.

Ennyi jutott eszembe, remélem tudtam legalább egy kicsit segíteni.

21L

Üdvözlet!

"mindenféle természetellenes eszközöket fejlesztek ki arra, hogy úgy-ahogy beilleszkedjek az enyémeim közé"

Mint te is tapasztalhattad, ezekkel nem mentél sokkal többre, mint ha magadat adtad volna, ezért ezt ne folytasd. Közhelyesnek hangzik, de tényleg igaz: légy önmagad! Mert hiába kedvelik meg az álarcodat, röviddel utána úgyis megismerik az igazi énedet. Csak közben csalódnak is, mert nem erre számítottak. Nem csoda hát, ha aztán elhidegülnek tőled.

Azok pedig, akik az igazi énedet szeretnék meg, azok nem mernek közeledni, mert azt hiszik, hogy olyan vagy, amilyennek mutatod magad. Ha őnmagadat adod, akkor azok és csak azok fognak veled barátkozni, akik tényleg jól kijönnének veled.

"Rohadt szar érzés úgy bemenni minden nap, hogy mindenki beszélget valakivel, csak én ülök magamban."

Én sem álltam messze ettől az állapottól. De én ennél egy kicsit társaságibb voltam azért, és bár szívesen voltam magamban, néha azért elvoltam a többiekkel is. És volt, hogy megszólítottak, hogy mások kezdeményezték a beszélgetéseket. Később már csak mások.

Én is a legjobbak között voltam tanulmányi téren. És nagyon segítőkész voltam. Talán ezért is megszerettek. Meg jóindulatú, előzékeny stb.

Mindig sokat szabadkoztam, azt mondtam, hogy én ezt nem érdemlem meg. És mégis sorra mindig kifejezték a szeretetüket, megbecsülésüket.

A közelmúltban meg is akartam változni. Elsősorban a beszédem mennyiségén és minőségén akartam javítani, drasztikus módszerrel, hallgatásra és elszigetelődésre bírva magam. A többiek határozottan meg próbáltak engem győzni arról, hogy erre nincs szükség. Pár hónapnyi harc után most feladtam, mert rájöttem, hogy nem bírnám, belepusztulnék.

Szóval, ezt azért írtam le, hogy lásd, én komoly fontolgatás után is arra jutottam, hogy önmagamat kell adnom. És neked is. 14 éves korod óta sokat változtak az emberek. Próbáld megint önmagadat adni, ehhez pedig csak egész egyszerűen feledkezz meg magadról. Igen. Ne félj, hogy rossz dolgokat fogsz tenni: amit leírtál, az alapvető értékrended megakadályoz ebben. Mint engem is. Lehet, hogy meg fogsz bánni egy-két dolgot, dehát ki nem? És ezek csak felszínes apróságok lesznek: jó fogsz maradni a lelked mélyén. Ott nem fogsz megváltozni.

"ha most újrakezdhetne mindenki mindent, csomó olyan emberrel lennék jóban, akivel most semleges a viszonyom, de, mint mondtam, a legtöbbükkel egyszerűen nem bírok azonosulni."

Nem kell velük mindenben azonosulni. Énnekem is az ismerőseim, a barátaim között sok van, akik rendszeresen lerészegednek, akik szidják a tanárokat stb., tehát akikkel nem tudnék azonosulni. De én azt szeretem bennük, ami jó, és csak akkor tartok velük, ha nem rosszat csinálnak. Nem kell mindenhová velük menned, mindent együtt csinálnod velük. Ez nem mindent vagy semmit játék.

"Ha egyetemen is így járok, nekem végem. Kibírtam valahogy eddig ezt a vegetálást, de nem bírok még négy évet így végigcsinálni. Márpedig az az émelyítő érzésem van, hogy ott is ez lesz."

Ha megfogadod a fentieket, ott nem fogsz így járni. Ott "mindenki mindent újrakezdhet", ezáltal "csomó olyan emberrel leszel jóban, akivel most semleges a viszonyod". Te magad is megmondtad. Tehát nyugodj meg, ott nem ez lesz!!

"Minden népszerű, sikeres "partiarcban" tudatalatt egy ellenséget látok, és azt hiszem, ez az érzés kölcsönös."

Mint az előbb írtam, ne így állj hozzá! Vannak közös pontok, nézetek, élmények azokkal a "partiarcokkal" is, és ezekben a pontokban kölcsönösen kellemes a társaságotok és minden interakciótok. Nem mindent vagy semmit játék ez.

"rólam pontosan ugyanúgy lerí, hogy egy magába fordult okostojás vagyok, aki sehova sem illik be és csak egy kis cinizmus van benne azok iránt, akiket megvet"

A fenti formula itt is alkalmazható: a közös pontokon beillesz a társaságba, és így nem kell őket megvetned. Az "okostojásságodat" pedig kamatoztathatod, pl. ha korrepetálod majd őket vagy ilyesmi. Hálásak lesznek érte!

"nekem elismerésre van szükségem és arra, hogy fontosnak érezzem magam [...] úgy érzem, arra születtem, hogy közösségek felelős vezetője legyek"

Ha megnyíltál volna, akkor megnyílt volna a lehetőséged olyan dolgokra, amik kielégítették volna mindeme vágyaidat. Akkor pl. részt vehettél volna a közösségi munkában, segíthettél volna másoknak, ilyesmi. Az elszigetelődéssel azonban elzárkózol mindettől.

"nem vagyok olyan érdekes, mint a gyerek, aki állandóan röhögteti a mellette ülőket órán [...]"

Fogalomzavar! Te éppen ezáltal vagy érdekes, hogy más vagy. Talán arra gondoltál, hogy nem vagy olyan átlagos, szokásos, nem?

Az embereknek szüksége van azokra az értékekre is, amelyeket te képviselsz. Az ő életük sem csak a tanárszidásról meg az asztal alá hányásról szól. Lesznek, vannak pillanatok, amikor te kellenél nekik, csak nem állsz rendelkezésre, mert még nem vagy ennek a közösségnek a része! Ha köztük lennél, akkor igenis lennének pontok, ahol tudnál csatlakozni, ahol tudnál érvényesülni.

"nincs igazán, akivel kiállunk egymás mellett. Akivel "legjobb barátok" lehetnénk."

Még korábban ismertettem: az álarc miatt nem látnak meg azok, akik a legjobb barátaid lehetnének.

Ők majd elválaszthatatlan barátaid lesznek, és ki fogják ismerni a titkaid, árnyalataid, komplexusaid és érzelmeid! És te is az övéket! És rájössz, hogy nem vagy te olyan megközelíthetetlenül és megérthetelenül különös, és hogy mások is vannak ennyire különlegesek! Senki sem egyforma, olyannyira nem, hogy meglepetéseket tudnak okozni! De ehhez nyitnod kell, hogy megtaláljátok egymást!

Én sme gondoltam volna kezdetben, hogy azok lesznek a legjobb barátaim, akik most azok. Egyikük korábban kifejezetten az ellenlábasom volt... míg meg nem ismertük egymást közelebbről! Egy másikkal pedig pont fordítva: kezdetben legjobb barátok voltunk, aztán megismertük egymást jobban... vagy megváltoztunk... de szétmentünk.

Utolsóból első, elsőből utolsó! Szó szerint ez ment nálam!!

"a nagy fogadkozások ellenére elég hamar szét fogunk széledni érettségi után"

Klikkek meg fognak maradni, tehát akik fontosak voltak egymásnak, megkeresik és megtalálják egymást utána is.

A változást már most, apránként, de most kezdd el! Mert így, mire az egyetemre kerülsz, elfelejtheted ezeket az álarcokat meg természetellenes viselkedési formákat. Javaslom, hogy ne legyints erre az osztályta, hogy "már úgyis mindegy". A változás nem egyik napról a másikra megy, de néhány hónap elég lesz hozzá. És hátha még itt is összejössz pár emberrel barátilag!

Az egyetemen pedig tiszta lappal indulsz, és csomó új és egész más, érdekes embert ismerhetsz meg! Meg fogod találni ott is a barátaidat, és a többiek nagy részével is jó haveri viszonyt alakíthatsz ki.

Ehhez csak annyi kell, hogy MERD MAGADAT ADNI!

A leírtak alapján én kalapot emelek előtted, mert te egy nagyon igaz és tiszta embernek tűnsz, megbízhatónak és jóindulatúnak, és ezek örök értékek! Én is tudom, én is hasonlónak érzem magam, és sikeres voltam olyan értelemben, hogy ezért káros megkülönböztetés csak kezdetben ért. Mert akkor kezdetben csak azt látták, hogy pl. "nem segít a dolgozatnál", "elzárkózik a többiektől", "basszus, ez még nem rúgott be?!", "ő nincs benne ebben a dologban". Ez az első benyomás. Bár akkor még elég fiatal voltam, voltak rossz szokásaim meg beidegződéseim, de változtam is, meg pár hónap múlva az alaptermészetem más következményit is megismerhették, pl. "segített felkészíteni a dolgozatra", "el lehet vele négyszemközt beszélgetni", "józan minden értelemben", "kiáll mellettünk ha igazunk van" stb.

Az egyetemen már nem is nagyon voltak ilyen gondok, bár ott elég zárkózottan nyitottam, nem nagyon tudtak rólam semmit, mert csak bementem-kijöttem jóformán, bár ez még része volt annak az elszigetelődési-hallgatási dolognak. Amit pedig most adtam fel. Hogy pontosan hogy alakulnak a továbbiak (elsőéves vagyok ugyanis), még nem tudom, de afelől nincs kétségem, hogy beilleszkedek és kedvelni fognak, hiszen már most is kedvelnek valamennyire, akik ismernek engem, és akiket én is ismerek.

Szóval az egyetemtől se félj.

Addig pedig itt az érettségi. Kitűnő alkalom pl. arra, hogy segíts mondjuk a matekérettségire való felkészülésben azoknak, akiknek szüksége van rá. Lesz igény rá, mert ez egy nem kis megmérettetés (nekik legalábbis).

---------

Hm, miért is írtam én mindezt ide le? Saját példákkal illusztrálva talán hatásosabbak az érveim. És ajánlásaim talán nemcsak neked, de az utókor későbbi olvasóinak is segítenek...

Szeretném kiemelni: amilyen igaz, tiszta, jó vagy, értékes vagy, jobb sorsot érdemelsz, és jobb sorsban is lesz részed, ha megnyílsz! Ha elhiszed, hogy lesznek vevők az igazi énedre is! Ha elhiszed, hogy együtt tudtok működni, tudtok együtt szórakozni, beszélgetni, élni bizonyos kapcsolódási pontokon, és nem kell "azonosulni" másokkal. Mindenkivel az éned egy-egy különböző része által tudsz összekapcsolódni, de szinte mindenkivel össze tudsz így kapcsolódni! Akikkel pedig igazán jól össze tudsz kapcsolódni, azokat fogod a legjobb barátaidnak nevezni!

Fel tehát a fejjel! Félre van téve a részed az életből, a társaságból és a boldogságból, évek óta csak rád vár, hogy felvegyed! Eljött az idő!

------------

Privátban is szívesen állok rendelkezésedre (ha kérdésed, cáfolnivalód van, vagy csak szeretnél beszélgetni)!

Üdvözlettel: István (20)

Ömm én is hasonló vagyok! Csak én 12 éves lány! :D De vannak ilyenek, és aki ilyen, az egy kincs! ;-)

12/L

TELJESEN, TOTÁLISAN, ÉS ABSZOLÚT UGYANEZ VAN VELEM IS. Tudom, hogy ez nem sokat segít, de minden egyes sor, minden egyes szó amit leírtál igaz rám. Az életem totál ugyanez, csak engem a saját szüleim nem ismernek el... Együttérzek veled.

13/L

Szia. Igaz már 2 év el telt azóta, hogy ki írtad, de még is elmondanám a véleményem és kíváncsi vagyok hogy megoldódott-e a problémád.

Hasonló dolgon mentem keresztül eddig én is, egy év kellett, hogy beilleszkedjek az osztályomba és el kezdjek mindenkivel beszélgetni és ők is velem. Nehéz és nyomasztó meg kell hagyni, miközben én vagyok az osztály strébere (mert olyan tantárgyból is négye vagyok amiből még a hármast is alig bírják összeszedni) Szóval l ez még jobban megnehezítette. Mikor elolvastam a problémád magam hallottam, csak kicsit összetömörítve egy évbe. Nem csak te mész/mentél át ilyeneken.Kíváncsi vagyok, hogy megoldódott-e a problémád és, hogy miben változott a mostani éned :)

(u.i:Jó volt olvasni, hogy léteznek okos, rendes fiúk :)

16/L