Ha már nem érdekel semmi, mit csináljak? 16/L

Figyi, ez annyira semmilyen kis apróság miatt is lehet, hogy nem is gondolnál rá. Tök depis voltam, mondjuk két gyerek szülése után volt. Kiderült, hogy azért voltam olyan, mert vashiányos voltam. Kb. 2-3 hét vasazás után minden depis gondom eltűnt. Elég durva, hogy mindenre ráfogtam és aztán ez segített. Sokái nem sportoltam, pedig tudtam, hogy kéne, meg mondták, hogy az majd segít. Most végre vettem bérletet és heti kétszer megyek zumbázni, néha alakformálóra is. Igazuk volt, tényleg máshogy érzem magam azóta. Eleve máshogy jövök ki, más a járásom, az izmaim tónusosabbak és most már azt is hiszem, hogy ez látszik. Pedig még nem, nyeszlett anyuka vagyok amúgy (van önkritikám), de már látom, hogy lehet rajtam javítani. :)

Szóval csajszi, fel a fejjel. Nyomás a háziorvoshoz, legyél te az, aki nemcsak nyavajog, hanem változtatni akar. Vérvétel, dumcsizás, segítségkérés (ez nagyon fontos!). Hallgass jó zenéket. Csak elindítani nehéz, hallgatni már könnyebb. És szólj anyukádnak. Írd le, hagyd az asztalodon, tök mindegy, adj rá lehetőséget neki, hogy rákérdezhessen, hogy mi a baj és válaszolj neki őszintén. De úgy, hogy érezze, hogy segítségre van szükséged. Lehet, hogy nem motivál, nem dícsér. Tanulhatna veled stb. Belepusztulnék, ha az én gyerekem nem mondaná el ezeket és én nem veszem észre. Még kicsik ehhez, tudom én is titkolós voltam. De ahhoz, hogy ezt átvészeld szülők nélkül, ahhoz nagyon erősnek és elszántnak kell lenned.

Nekem is rögtön valami hobbi dolog ugrott be. Keress magadnak valamit. Leginkább sportra gondoltam én is. Félelmetes, hogy az ember közérzetén mennyit javít!!! Nem is tudom, hogy milyen hormonok indulnak be olyankor, de az valami fantasztikus!!! Pláne, ha élvezed is azt a sportot. A férjem futni szeret (én úúúútálok futni), engem a lovaglás dob fel.

De az előttem szólók már említették a: házi dokit. Tényleg nem árt néha felkeresni.

Ezen jót röhögtem, már bocs.

-

-

- ....

- HA NEM ÉRDEKELNE, NEM RINYÁLNÁL ITT MIATTA!

Foglald el magad olyasmivel, aminek haszna is van, a magad kapargatása helyett. Rengeteg helyen lehet önkéntesként megmozdulni, segíts másokon, ha már magadon nem tudsz! Tedd magad hasznossá, és akkor talán az önbecsülésed is nőni fog!

Én is így voltam, de 15 évesen. Anno 10 éve.

Egy nagyon kedves osztályból egy hanyag, ordítozó osztályba kerültem. Utáltam mindenkit. Ordítoztak velem, húzták a hajam, a végén (de komolyan) sírtam, majdnem idegösszeomlást kaptam. A tanár is utált. Egyre rosszabb jegyeket kaptam. Akkor szóltam anyámnak, hogy ez így nem mehet tovább, mert becsavarodom. Kis híján múlt. Egy félév alatt ott 6 egyest kaptam.

Szerintem szólj anyukádnak/apukádnak, mert ez így nem lesz jó!

szüleidnek beszéltél erről? mit mondtak?

és mit mondtak arra, hogy 5-ös voltál és most 1-2-eseket kapsz? nem beszélgettek veled erről? hogy állnak az egészhez?

Mint én. : O

Minden egyezik szinte.. Nekem sincsenek barátaim,legalábbis igaziak nincsenek. A többi is mind passzol,kivéve az 1es kettesek ,mert én azért átnézem,de ha szar lesz nem érdekel..

14/L