Miért van ez, hogy fontosabbnak tartják, mikor inkább egyenlő mértékben fontos?

Tudtommal az internet nem a híradó, ahol mindent végig kell hallgass, különösen, ha odaköt valaki a TV elé és bottal fenyeget. Ha nem akarod, nem olvasod el. Nem kell a bunkó beszólás...

Tudtommal ez az oldal arra való, hogy "amit máshol nem mertél, itt megkérdezheted". Ha ciki, akkor is, ha gáz, akkor is, ha rövid, akkor is és ha hosszú, akkor is. Ha intim, ha a családi életedről szól, ha a felfogásodról szól, akkor is...

Szerintem egy irodalmi művet nehezebb megérteni. Nagyon sok a szimbólum, és a sorok között kell olvasni. Minden átvitt, és egyrészt azt mondják, hogy mindenkinek mást jelent, mégis: valamit akar nekünk tanítani... tehát szubjektív, de valahol mégse az.

Nekem, mint különcnek - mert hobbiként is "tudományokkal" foglalkozom - azt nehéz megérteni, hogy miért nincs több ember, akit nem érdekel az irodalom. Ha minden ember más, abba a fogalomba szerintem beleférne az is, hogy többen vagyunk, akik nem akarjuk az érzelmeket minden áron megfogalmazni, nem akarjuk mások érzelmeit vezetni vagy hogy minket vezessenek.

Mert végülis az irodalom lényege ez.

Az emberek nagy részét ezen kívül ugye az kapcsolja ki... Érdekes vagy nem, engem egy - számomra - új kérdés megfejtése, vagy megfejteni próbálása kapcsol ki a leginkább, akár ha nagyon rossz a kedvem, azon is enyhíthet (egy regény nem igazán, az nem köt le annyira ehhez). Ha pedig az agyam is pihenésre vágyik, akkor jönnek az értelmetlen tevékenységek, mint semmire se jó játékok, e-mailezés kb. a semmiről, kevésbé színvonalas fórumok olvasása, pl gy.k. (bizonyos tudományosabb témában tényleg sekélyebb ez az oldal, de az nem baj). A sport is egy pihenés az agynak, mert olyankor az eddigi információkat rendezgetem, vagy nap eseményeiről gondolkozom, vagy pl. nyári programot szervezek - tehát nem a legmegerőltetőbb dolgok mennek az agyamban mindig!

Szerintem addig nincs baj, legalábbis nagyobb baj, amíg azért mindenki talál olyan művet, ami hat rá, ami formálja. Én már találtam ilyen művet! Az is fontos szerintem, hogy megragadjon a szépség, bármi szépsége. És az se muszáj, hogy művészet legyen... És nagyon műveletlenül fog hangozni: szerintem nem baj, ha ugyan meg is ragad valami művészeti alkotás, büszke vagy rá - pl. városod 100 éves, felújított bérházaira -, de az alkotójára már nem. Feltéve, ha van másik tudomány, más komolyabb dolog, amibe viszont beleásod magad.

Összegezve, szerintem mindenki veszt valamit, akármit is vet el, akár természettudomány, matematika vagy irodalom. De nem hinném, hogy rangsort lehetne állítani. Talán el kellene fogadni egymást... de ez ördögi kör is, legalábbis nálam: amíg nem fogadnak el, addig én se őket, amíg én se őket, ne várjam tőlük ezt, és így tovább...

Egyik se kevésbé fontos a másiknál, mert mindegyik formál.

És nem biztos, hogy csak úgy lehet valaki jó ember, ha meg tudja fogalmazni érzelmeit, ha egy csomót olvas emberi kapcsolatokról, és egy csomó tanítást is... Mondjuk más részről pedig nem fogja tudni úgy elmondani a dolgokat, hogy azzal kevésbé bántsa meg a másikat, és esetleg naiv is lesz, rossz emberismerő.

De mitől jobb, ha valakit a reklámok, a média és ezek hazugságai, valamint a trend és az emberi lustaság irányít?

És az, hogy leszólunk egy-egy tudományágat, hogy felesleges, maradjon meg a művelőinek, nekem nem kell - nem hinném, hogy elfogadható. Főleg úgy, hogy az illető lenne a legjobban felháborodva, ha az őáltala favorizált ágat szólja le valaki!