21 évesen nincsenek barátaim és szűz vagyok. Élet ez?

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok, csak sajnos messze lakok a kérdezőtől. Én egy fiú vagyok, és nekem sajnos még társaságom sincsen, akik elhívhatnának valahová. Bár hozzá kell tenni, hogy pl. a zajos, nyüzsgő helyeket azokat utálom, emellett nem dohányzok, és nem is iszok alkoholt.

Az itt a nagyon nagy baj nekem is, hogy egyszerűen nincsen hol ismerkedni. Ráadásul én félénk, bátortalan is vagyok, és úgy vélem, a kérdező is hasonló karakterű lehet. Szerintem az ilyen emberek vannak a legrosszabb helyzetben bármilyen ismerkedés szempontjából nézve. Ennyire azért én sem szeretek egyedül lenni.

Az interneten is próbálkozok már nagyon régóta, de itt meg a lányok viselkednek úgy, ahogyan finoman fogalmazva nem kellene. Pedig itt fent már megvan bennem a kellő bátorság. Bár a netet azt még nem adtam fel, mivel ahogyan említettem, nincsen más lehetőségem. Mondjam azt, hogy peches vagyok; rossz lapokat kaptam a sorstól?

Elég sokan írják ilyen témáknál a könyvtárat, mint javaslatot, lehetőséget az ismerkedésre. Én nem járok könyvtárba, de olvasni nagyon szeretek. Hát, ugyan van benne némi logika, de valahogy mégsem tudom azt elképzelni, hogy két ember hogyan ismerkedhet könyvtárban. Már eleve olyan csend van, hogy szinte "vágni lehet". Mondom ezt én, aki utálja a nagy zajokat. Ez, mármint a csend nem is lenne baj, ha az ember csak úgy van magának, és böngészgeti a könyveket. Csak amikor meg kell szólalni, akkor az embert szinte zavarja már a saját hangja is.

Hát nem tudom, én már szinte csak a csodában bízok. Valami célja csak van velem a sorsnak, hogy ilyennek teremtett. Hozzá kell tenni, hogy ezzel a világgal szerintem sokkal nagyobb baj van, mint az ilyen magamfajta emberekkel.

Naggyából hasonló a szituáció, én is zárkózott pali vagyok, egyszerüen vannak ilyen emberek akik rosszkor vannak épp rossz helyen, és nem alakul ki baráti kör, nem volt jó a társaság, szétment a régi csapat, új kör meg már elég zárt körű volt, a nők akik kellenének vagy távol élnek, vagy nagyon foglaltak, vagy hatalmas társaságuk miatt szinte megközelíthetetlenek egy intim ismerkedéshez satöbbi, ezer egy ilyen ok van, ami miatt az események láncolata úgy hozza, hogy totális a magány. Aztán amikor már ugye nem iskolás közegben van az ember, mert felnőtt, nem szereti a büdös szórakozóhelyeket, akkor még nehezebb az ismerkedés. Útcán, plázákban, edzzőteremben vagyok gyakran, de ezeken a helyeken mindenki foglalkozik a maga dolgával meg a maga köreivel. És vannak árnyékemberek, kaszton kívüliek, akik egyedül vannak. Ennyi. Semmi mást nem lehet tenni, mint hogy ha nyitnak feléd, akkor azonnal besímulsz, haverkodsz / én sajnos elég zárkozott, kevésbé haverkodós típus vagyok/ De szóval ez, vagy pedig vársz akár életed végéig ,hogy egyszercsak lesz valami lehetőség. Ilyenkor jó egy közegváltás, vagy munkahelyi, vagy termi, vagy város satöbbi, ha már ahol élsz minden kilátástalan ilyen téren. mindig felbukknnak újabb arcok, ujabb lehetőségek. nálam nők terén van ez így, hogy mindet elszaljtom , de időszakról időszakra, évszakonként mindig felbukkan valaki nem várt gyönyörűség például, aki még esélyes is lehetne ,ha nem lennék ilyen hideg barom.

Egyébként nem "élet" egy idő után a lelki magány teherré válik, megfolyt, öngyilkosságba hajszol, és az nem feltétlenül jó,ha köztudott, hogy csak egy létezése van az embernek. Roppant mocskos érzés az, ha látod a sok mulató embert, hogy mennyire állati jól elröhörésznek ,felszabadultak, szex, haverkodás megy ezerrel, maximális életkedv pfuuu -huu! és te pedig mint egy árnyék ellődörögsz közöttük. Mentális fájdalom roppant kellemetlen, talán meg rosszabb mint egy gyomorfájás, pedig az sem kellemes.

Csak saját magadon múlik,hogy képes vagy -e továbblépni a boldogság felé, megragadod a lehetőségeket, vagy elzárkózól, és eljár feletted az idő, magányosan, megvénülve mint egy kutya úgy fogsz elhullani, még a temetésedre sem lesz kiváncsi senki sem. Az elhiheted, elég rossz vég. De ha esetleg látsz más magányosan, morcos képpel mászkáló egyéneket az útcán, te is nyithatsz feléjük, mert hihető,hogy ők is vágynának talán valamire. Persze itt nem a sorozatgyilkosokra a rugóskéssel a zsebében félére kell rögtön rákattanni.

Nőként elég rossz ez neked! Nők hamarabb elvesztik a bájukat mint a férfiak, még kb 15 éved van hogy lépj, különben kifutsz az időből. Nekem jó mert én férfi vagyok, még ha párkapcsolat esetleg sosem jönne össze,mert nem találok senkit, én elmehetek prostihoz is, ilyen téren könnyebb a helyzetem. Persze tudom, ez számodra nem vígasz. De rengeteg pszichés nyavajám volt már, amit saját akarattal, agykontrollal legyőztem, és lényegesen előrébb vagyok a boldogság felé,mint pár évvel ezelőtt. Csak törekedni kell a jobbra.