Vajon miért vagyok ilyen?
Valamiért mindig ott van bennem az, hogy elérhetetlen akarok lenni az emberek számára illetve, hogy akiket jobban megismertem, azokat is elzárjam magamtól, de ugyanakkor folyamatos irigységet váltsak ki belőlük és próbáljam velük éreztetni azt, hogy milyen jó dolgom van nekem.
Tehát pl különös helyeken "pózolni" ahová ők nem juthatnak el és azt feltölteni netre h láthassák...stb...
ez vajon miért lehet?
20F
Tudat alatt dícséretekre, elismerésekre vágysz, és ezt ki akarod "vívni". A távolság is ezt bizonyítja: megnézed, ki küzd érted, a kegyeidért.
Ez persze nem igazán jó, mert beképzeltnek fognak tartani, és úgy lesznek vele, hogy azért sem dicsérem meg! Ami persze neked rossz, mert dicséretre vágysz. Néha egy kicsit én is olyan vagyok, mint te.
Onbizalomhianytol, kisebbrendusegi erzestol van. Nem erzed magad ertekesnek ,kulonlegesnek, ezert fontos az hogy, masok mit gondolnak rolad.
Ha lenne onbizalmad, nem erdekelne, hogy masok vajon irigyek rad vagy sem. Akkor nem akarnal felvagni elottuk azzal, hogy te
olyan helyre jutottal el ahova ok nem. De mivel nincs, ezert probalnal "nagyobbnak", jobbnak, menobbnek stb latszani elottuk.
Viszont, ha vkinek van onbizalma, akkor az tudja, hogy o jo ugy ahogy van, es nincs szuksege arra, hogy ezt masok elott is bizonygassa. Mert nem erdekli, hogy masok mit gondolnak rola.
Tehat, ONBIZALOM. Ezt kene csiszolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!