Ti szeretitek a határozatlan, önbizalom hiányos embereket?

Nem szégyenlem magam, mert mikor közéjük tartoztam, akkor is utáltam magam azért, amilyen voltam. Hogy az emberek keresztül tapostak rajtam, eltiportak, hogy leordították a fejem, mert nem mertem megszólalni vagy az életem vakvágányra futott, mert nem mertem megtenni egy apró kis lépést.De nekem nem segített senki, nem kaptam segítő kezeket, csak sajnálatot és "együttérzésnek" nem nevezhető lenézést. Egyedül kellett megváltoznom és sikerült. Csak sokan (kiindulva önmagamból) ilyen emberek közül, várják a nagy csodát, ami majd megváltoztatja őket, de az a csoda semmit sem ér, ha maga a szenvedő alany nem akar minden erejéből megváltozni. Remélem sikerül nekik váltani, és elismerem, hogy elég szívtelennek, keménynek tűnők, de ez van.