Ha valakit sikerek érnek akkor abból magabiztos, határozott ember lesz mindenhogyan, vagy semmire sem garancia a siker?

úgyérzem hogy annak ellenére hogy az utóbbi időben tök jó dolgok történtek velem, és történnek továbbra is, ez az önbizalomhiányos állapot úgy fennmarad nálam, ha most rámnéznétek, tuti nem az lenne az első kép rólam hogy "tyűde balf.sz a srác", mert elsőre volt olyan is aki nagyképűnek tartott..:O

és amint megismernek, lejön nekik hogy olyan más vagyok, izgatom magam minden hülyeségem, ha mellém ül vki lazább srác akkor ink kussolok, vagy vmi bénát szólók, ő meg adja a showt..

van egykét nap mikro viszont tök jó arc vagyok én is röhögök, vidám vagyok, mindenkivel szóba elegyedem és alig vannak gátlásaim, máskor meg pafff:S

azt sem lehet rám mondani hogy sokat unatkozom, mert nem így van, van pár hobbim, amiket a legtöbbször sajnos egyedül űzök. de kitöltik a napjaimat, viszont szociális készségeim elég gyéren állnak

vmi gond van velem ez egyértelmű ,és nem csak magamba generálom(vagy igen?!), nem tudom mit csináljak

egy barátom van,többi haverféle vagy még az sem

csúnya sem vagyok

izmos

csajozni már rég voltam, egyértelműen ez is az(időszakos,gyakori) önbizalomhiánynak tudható be

ismerős valakinek? lassan úgy érzem hogy sok mindent teszek a sikerért, amivel automatikusan jönne vmi önbizalom, de ez csak pillanatnyi ,utána minden újra a régi kerékvágásban

mit csináljak?

szar a felfogásom?

18f