Jobban szeretem az állatokat mint a gyerekeket. Ez baj? Elítélendő?

szerintem nem elítélendő,én megértem.biztos van aki elítéli,de hát mindenkinek nem lehet megfelelni.

30/F

Azért egy kutyát nem helyeznék egy szintre egy gyermekkel.

Nagyon sivár érzelemvilága lehet annak,aki egy gyereknél rögtön csak a vinnyogásra meg rosszalkodásra asszociál.

Miért,ti nem voltatok gyerekek?Nem csináltatok soha hülyeséget?Szerintem az emberek elfelejtik,milyen volt gyereknek lenni.Ha egyszer szülővé válik valaki,szerintem sokat érik a felfogása ezen a téren.Nem mondom,a kutyákat is lehet szeretni...de nem egy kategória a gyerekekkel.Lehet 80 macskája valakinek,de nem adja vissza azt a boldogságot és teljes életet,amit a saját gyereke adhat.Nem lehet így gondolkozni,ez nem normális.

Nekem ilyenkor mindig azok a becsavarodott,egyedül élő nyugdíjasok jutnak eszembe,akik már reggel fél hatkor a parkban sétáltatják a kutyájukat,és magukban hozzájuk beszélnek.Szép alternatíva.Pff.

Ja,és a kérdező irományára reagálva...

Szerintem egy állat is lehet ,,szemét",kóbor kutyák gyerekeket,hajléktalanokat ölnek meg.Hol a cukiság?Az állat ösztönlény,csak mi hisszük,hogy ugyanúgy szeret bennünket,mint mi őt.Valójából ,,érdekből" viszonyul az emberhez,például éhség,biztonság stb.Még a háziállatok is.Egy gyermek olyan felnőtt lesz,amilyenné formálják,senki sem úgy szül a világra gyermeket,hogy ,,huh,csak ne egy szemét senkiházi legyen belőle".Jah,és nem kell olvadozni egy gyermekről,ez külsőség,az igazi szeretet a törődésben és azokban a pillanatokban köszön vissza minden vesződség ellenére,amikor látjuk benne az emberi értékeket és új életet.

Lehet így gondolkozni. Ki így, ki úgy gondolkozik. Ha Te így érzed, ha Neked így jó, akkor jó. Nem lehet mindenkinek ugyanaz az útja.

Negyven leszek, én is így gondolom, ahogy írod. Nem hiszem, hogy be lennék csavarodva. Persze, aki így akar látni, szíve joga. Megítélhet, de én attól csak egészségesebb leszek. Nem kötelező elhinni, de gyerek nélkül is lehet teljes életet élni. Olyat, amit az, aki éli, teljesnek él meg.

Szoktak azzal jönni, hogy de majd mi lesz, ha megöregszel, senki nem nyitja rád az ajtót. És ha lesznek gyerekeim, akiket bármilyen jól és megfelelően nevelek, de egy előre nem látható dolog miatt nem áll majd módjukban rám nyitni az ajtót, akkor mi van?

Barátaimon látom, hogy mekkora örömöt adnak nekik a gyerekeik. Ugyanakkor emberfeletti erőt is kíván tőlük, hogy a gyerekből boldog, normális és ép felnőtt váljék. Ez szép és nagyon nagyszerű feladat, örömmel is teszik. Ám ha Te nem érzel magadban kedvet ahhoz, hogy ezt tedd, semmi baj. Senkinek nincs joga elítélni emiatt.

Egy a lényeg: azért, mert másképp gondolod, mint a többség, Te is éppolyan normális vagy, mint az, aki tisztességgel és becsülettel gyerekeket nevel.

,,Ha valaki nem tudja magát túltenni azon hogy egy másik valaki nem akar gyereket, akkor az egy primitív idióta akinek valószínűleg a szaporodáson kívül nincs jobb dolga az életben."

Engem aztán nagyon nem érdekel,hogy más vállal gyereket vagy nem.Az ő baja,ő dolga.Később meg lehet,a fejét veri a falba,hogy miről maradt le.De nem nagyobb primitívség elítélni azt,akinek van annak,akinek nincs?

ma 22:27

Nem írtam olyat, hogy elítélném azt akinek van, de ha olvasgatsz néha itt kérdéseket (pl. a családi kapcsolatokban), vannak olyan egyének akik konkrétan összevesznek azzal aki azt írja, hogy ő nem szeretne gyereket, és rögtön felhoznak ezer példát, hogy miért KELL gyereket csinálni. Az ilyeneket nem értem.

,,Megítélhet, de én attól csak egészségesebb leszek."

Ez nem igaz,nem leszel.Az ember ettől még lehet normális,de az a gondolkodás,amit például a kérdező mutat,akkor sem az.Természetellenes,és nem emberközpontú.Takarózni lehet bármi kifogással meg észérvekkel,de ezen szerintem nem lehet ,,csomót kötni".

Nyilvánvaló.