Ez most tényleg ennyire elítélendő? Én nem érzem magam kellemetlenül.

Megpróbálom röviden felvázolni az előzményeket. Van a páromnak egy gyerekkori jó barátja, a szó legszorosabb értelmében barát, aki segít akár az éjszaka közepén is. Neki nincs senkije, se család, se barátnő. Nagyon sokat van nálunk, sokszor beugrik munka után, általában vacsit is úgy főzök, hogy neki is jut. Sokszor úgy jön, hogy egyedül vagyok otthon. Ez soha nem adott okot féltékenységre. Karácsonyra ajándékba egy az átlag fizetésből élő ember számára drága ajándékot kaptam tőle, olyan edénygarnitúrát, amire már egyébként is spóroltam. Én nagyon örültem neki, de a családban elkezdődött a pletyka,anyósom és anyám kioktatott, hogy nem kellett volna elfogadnom. A srác egy átlag emberhez képest sokat keres, de soha nem kérkedett a vagyonával. Most tényleg rosszul kellene éreznem magam?