Oktalan mosolygás? Nálatok is jelen van?

Észrevettem, hogy "okatalanuL" mosolygok az utcán, ha elmegy mellette megy idegen, vagy ismerős, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el, Érdekes... ma jöttem haza vonattal, és az állomás felé menet, egy csávó lekezelt, ő is szintén az állomásra ment... barátságos volt. Arra gondoltam, hogy mi van ha, a jókedvem, kisugárzásom "vonzotta" be azt az lényegtelen. De érzem, hogy jó a hangulatom szinte mindíg:) ha rosszak a körülmények, akkor is:) Sokszor észreveszem, hogy megyek az utcán, vagy akárhol, és ahogy elmegyek egy csoport, társaság mellett, a fejük, szinte radar szerűen, néz, ahogy elmegyek mellettük. Olyan furcsa érzés tölt el:D Mintha különleges lennék, pedig csak mosolygok:D Egyszerűen jó kedvem lesz, ha elmegy mellettem például, egy fiatal nő, egy házaspár, stb... ha meglátom, a naplementét, ahogy a kék ég színét, "átragyogja" szintén boldog leszek. Örülök az élet apró örömeinek:D. Ti is tapasztaltatok már hasonló érzést? Sokszor viszont úgy érzem, különálló vagyok, a többi embertől, ismerősök, stb.

Ugyanakkor mint sok más embernek, fiatalnak, vannak álmaim:))) Amiket megszeretnék élni:D... 20/F