Nem tudom miért van ez, hogy van olyan ember hogy szabályosan undor fog el maga a látványa, pedig nem is ismerem. Undorodom a bőrétől maga a jelen lététől és olyan szinten hogy a szemébe sem tudok nézni. Miért van ez?

Ez nálam is fennforog sajnos. Nem tudom ez normális-e, de nagyon zavaró, főleg a másiknak. Én ettől függetlenül megerőszakolom magam, és ezt igyekszek nem kimutatni, mert a kívülről taszító emberek többsége tapasztalat szerint belülről elragadóak, jócskán kompenzálva a külső defekciót.

Szerintem azért van, mert a külsőségek embere vagy/unk. Meg úgy általában az ember szereti a szépet. Nincs mit ezen túlmagyarázni.

" A kérdező kommentje:

Köszi a válaszokat, de nem a csúnya emberektől undorodom, hanem van olyan ismerősöm pl. hogy egyáltalán nem csúnya, de valamiért undort érzek iránta. Ahogy megszólal, ahogy levegőt vesz, ahogy cselekszik stb....,

"

Ja ilyen velem is előszokott fordulni. Néha idegesít ahogy mondjuk valaki eszik, vagy ahogy lenyeli a kaját. :S

Nem tudom miért van ez.