Hogyan tudom elnyomni a lelkiismeretem? (Vagy ha nem is elnyomni, de tágítani a lelkiismeretem tűrőképességének határait. )

A lelkiismeret jó dolog ha működik, minek kellene elnyomni? (Legfeljebb a lelkifurdalást szokták...)

Ha az életviteledet akadályozza, inkább túlérzékeny (szenzibilis), szorongó, izgulós lehetsz. Ennek nézz utána. Amennyiben tényleg érdekel, akkor vedd be magad egy könyvtárba, ott találsz neked való irodalmat.

Kérdezd meg magadtól: Mit is érzek most pontosan?

Például: Elkéstél egy találkozóról, 5 percet várakoztattál valakit. Elnézést kértél tőle, és magyarázatot is adtál a késésed okáról. Rosszul becsülted meg az időt amit rá kellett szánnod a közlekedésre, hogy odaérj a találkozó helyére. Akivel találkoztál, azt mondja: Semmi gond, megértem. - és már arról beszél amiért találkozni akartatok. Lényeg, hogy ő nem bántódott meg. Téged mégis mardos a lelkiismeretfurdalás a késés miatt. Miért? Akivel találkoztál nagyon fontos neked mert szerelmes vagy belé, vagy mert a tanárod őt jelölte ki, hogy segitsen neked a tanulásban és megakarsz felelni a tanárodnak.

Én itt csak találgatok, de gyakori oka a túlzott lelkiismeret furdalásnak az erőteljes megfelelni akarás, hogy elfogadjanak, befogadjanak, szeressenek minket.

Próbáld meg felmérni, hogy a hibáidra hogyan reagálnak. Mit mondanak, és közben milyen érzelmeket mutatnak. Lehet, hogy a hibádnak nincs nagy jelentősége, mégis nagyon dühösek rád, téged pedig ez a düh elsöpör és megsemmisit. Később már csak erre az indulatra emlékszel, nem is arra amit tettél, illetve felnagyitod a hibád, pedig csak ürügy voltál neki, hogy végre kidühönghese magát.

Gyakori, hogy akit sokat gyötör a saját lelkiismerete, azt a szülei (egyik, vagy mindkettő) nem tudták/nem tudják elfogadni (ez főleg az életünk első 6 évében döntő a számunkra), túl sokat várnak el tőle, vagy nem dicsérik meg elégszer, igy énképe nem a megfelelően alakul. Ha ezt a tanárok is folytatják, akkor ajaj...

Igényünk a dicséretre, a biztatásra különböző!

Ha valakinek megakarsz felelni, mindig gondold végig miért, és megérdemli-e.

Ne nyomd el a lelkiismereted, nem fogja hagyni magát.

A "miért érzem ezt" elemzésnél, próbáld meg meggyőzni magad,( kézzelfogható érvekkel) hogy ami történt nem akkora jelentőségű, mint amilyen pocsékul érzed magad miatta. Esténként vedd számba, amit jól csináltál, azt is amiért kaptál némi elismerést, és azt is amit te annak értékelsz. Ha fejlődsz, egyre több lesz az olyan tetted, amit te értékelsz jónak. Ezekért pedig jutalmazd meg magad. Egy csoki, egy séta, egy jó könyv, stb.

Ha nem javul a helyzet, próbálj meg pszichológussal beszélgetni erről. Ő mint egy külső kontroll terelgeti a gondolataid és kihozhatja belőled a lényeget, hogy mikor és mennyire túlzás a lelkiismeretfurdalásod.