18 vagyok és megkaptam az első autóm. Miért vagyok ugy hogy lelkiismeretem van hogy nekem van és a többieket sajnálom mikor mánsak több van mint nekem és ő mégsem sajnál? Miért van ez igy?

Értem mire gondolsz. Nekem meg egész életemben azért volt bűntudatom, mert kitűnő tanuló voltam, egyetemre mentem, körülöttem meg mindenki 3-4-es, és szakmunkásképzőben megrekedt, az őseim meg állandóan velem vágtak fel.

Nem értem mire gondolsz, mert érthetetlenül írsz. Amúgy örülök, hogy autód azért van.

Gondolkodj picit átfogóbban: mindenkit nem menthetsz meg, minden éhezőt nem lakathatsz jól, nem a te felelősséged mindenki nyomora, sőt, továbbmegyek, senki életéért nem te felelsz. Törődj a magad dolgával, ne másokat lesegess, hogy több, vagy kevesebb van-e neki a tiédnél. S majd ha nem kapod, hanem veszed magadnak a dolgokat, akkor nézz körül, hogy melyik alapítványnak érdemes segíteni. De akkor is tartsd észben a régi mondást "Az éhezőnek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni"

Mert benned még van lelkiismeret ami sok emberből kihalt.

Majd kinövi.

Talán lelkiismeret-furdalása van.

Ne furdaljon a lelkiismereted, nem te tehetsz róla, hogy ők nem olyan szerencsések, mint te. Segíts a nálad szegényebbeknek, ha tudsz, de ne érezd rosszul magad miattuk.

érzékeny vagy szociálisan, ez jó, engem is úgy neveltek, hogy a rászorulókon segíteni kell. egyébként én 17 voltam, mikor az első kocsimat kaptam, nekem is volt kezdetben rossz érzésem, de úgy kompenzáltam, hogy hurcoltam vele a velem egyfelé lakó osztálytársaimat oda-vissza a suliba. így végülis jóra fordítottam, ami adatott, mert ők spóroltak vele (nem kellett bérletet venniük a távolsági buszra).