Miért nem tudok megnyílni az embereknek? Nem tudom önmagamat adni szinte senkinek.
20 éves lány vagyok. A problémám az hogy nem tudok beszélgetni az emberekkel.Mármint, egy bizonyos "réteggel" nem megy.Azok tartoznak ide akiket ismerek és már beszéltünk párszor...Ilyenkor ugye elfogynak az alap témák amiket már kibeszéltünk, és egyszerűen nem jut eszembe semmi mondanivaló.Ilyenkor annyira kellemetlen:S. Csak ülünk egymás mellett és gondolkodok hogy mit kéne mondani?Mit kérdezzek?Miről beszéljünk?Valami téma kéne...és nem jut eszembe semmi.
Csak a barátnőimmel tudok elbeszélgetni jól meg a barátommal és ugye azokkal akikkel még nem beszéltem sokat mert akkor még van téma.
Rettegek attól hogy unalmasnak tartanak az emberek.
Meg talán azért is nem merek beszélgetni mert valahogy mintha attól tartanék hogy hülyének néznek.Nem tudom miről kéne kérdeznem őket.
Ja és még valami. NEm tudok magamról beszélni. Ha pl jön egy haverom akivel már rég beszéltem és megkérdezi hogy na és mesélj valamit, mi történt az elmult pár hétben.Akkor egyszerűen csak anynit mondok hogy semmi érdekes. Mert nem tudom elhinni h bárkit is érdekel hogy voltam a barátommal állatkerbe vagy mittomén. Ugye barátnőimnek mindent elmondok, minden hülyeséget mert akkor nem érzem annak a veszélyét hogy azt gondolja hogy "na...mindjárt elalszom , hogy tud ilyen unalmas témákról beszélni"...
Segítsetek!!!
ja igen és ugye mikor iszom akkor is könyebb mert akkor nem gondolkodok azon hogy na vajon ezt megkérdezhetem?nem veszi tolakodásnak? meg simán benyögök hülyeségeket mert akkor valahogy nem érdekel h mit gondol...
Bár mostanában már sajnos tudom magam jól kontrollálni mikor iszom és van hogy már akkor sem megy a beszélgetés...
Meg most ha valaki arról kezd nekem beszélni hogy mit csinált aznap, meg hogy most azon gondolkodik hogy mit egyen...
Most erre mit kéne mondanom ? hogy mi egyen ?
válasza:Egy ember csak korlátozott számú emberrel képes nyílt, baráti kapcsolatban élni.
Természetes, hogy nem tudsz mindenkivel jól beszélgetni. A barát/barátnő épp elég. Ettől még nem vagy unalmas.
Na már látom hogy nem fog senki válaszolni de még annyit leírok hogy irtózom a kliséktől!
tehát ha pl barátom szüleihez megyek akkor is tudom mit KÉNE mondani, tenni, de nem megy! Pl tudom hogy felkéne ajánlani hogy segítek főzni, elmosogatni, meglehetne kérni hogy meséljenek a fiukról milyen volt kicsinek vagy mutogassanak fényképeket...de nem tudom megtenni ezeket :(
válasza:Van amikor megy egyébként a beszélgetés, mikor olyan hangulatban vagyok, jó kedvem van mosolygós vagyok.De olyan is van hogy tök rossz kedvem van és ilyenkor azt akarom hogy hagyjanak békén és ha pl látom egyik csoporttársamat a metrón akkor inkább úgy csinálok mintha nem venném észre, nehogy beszélgetni kelljen vele.
Vagy ha társaságban jün rám ez a rossz kedv akkor csak kussolok és nézek ki a fejemből.
És ez azért furcsa mert a barátaimmal vicces vagyok, sziporkázó a humorom is, mindenre tudok szinte olyat válaszolni amin nevetnek...de van mikor leblokkolok és akkor nagyon rosszul érint hogy kuka vagyok :(
válasza:Nekem is ilyen problémáim vannak, de én fiú vagyok. Én sem tudok csak úgy beszélgetni. Én pl azt is utálom, amikor olyan társaságban vagyok, akiket ismerek, nem barátok, csak ismerem őket, nagy ritkán dumálunk valamit, 4szemközt, akkor az úgy általában megy, viszont amikor már többen vagyunk mondjuk legalább négyen, akkor az már úgy feszélyez, vagy nem is tudom, és akkor már nem is nagyon szólok bele pl a beszélgetésbe, aztán néha rám szólnak hogy te is mondj már valamit. Ezt hogy utálom....
Amikor megkérdezi valaki hogy mi a helyzet velem, én is mindig azt mondom hogy semmi, mert olyasmiket amit te is írtál, hogy pl állatkerben voltam olyat én sem mondok el, mert nem egy nagy hír, engem sem érdekel ha valaki elmegy az állatkertbe és nem dob fel ha ezt elmondja nekem. Szóval ezért sem mondok én sem ilyeneket, mert tudom hogy engem nem érdekel, akkor valószínű őt sem fogja.
De amúgy én sokszor próbálgatom azt, hogy igazából ha mondasz bármilyen ilyen hülyeséget, aminek igazából semmi hírértéke nincs vagy hogy is mondjam. Pl. megmondod hogy voltál az állatkertben, tényleg egy semmitmondó dolog, de lehet annak a másiknak eszébe jut róla valami, és elkezd dumálni, amiről neked is esetleg eszedbejut valami, vagy ha nem, akkor is tudsz róla kérdezni. Az tökmindegy hogy egy cseppet sem érdekel az amiről beszél, de legalább kérdezel, és így el lehet kerülni a kínos csendet.
Azt viszont én is utálom amikor párkapcsolatban vagyok és elmegyünk a barátnőm szüleihez, és akkor ott meg elvileg lazán kellene beszélgetni, hát ott is egy két dolgot tudok én is mondani, aztán annyi.
Csak ebben a legrosszabb tudod mi? Az, hogy az ilyen csendes embereket általában a legtöbben nemszeretik. Vannak jófejek, akik elfogadják hogy ilyen, és nem negatívumként értékelik ezt, hanem csak úgy olyan semmilyennek. Viszont az emberek nagyobb számban negatívumként értékelik, és esetleg a háta mögött le is hülyézi az ilyen csendes embereket, hiába nem is ismeri milyen a személyisége valójában, csak mert csendes, akkor hülye....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!