Jogosan érzem azt, hogy a szüleim nagyon rövid pórázon tartanak?

Jelenleg 14 éves vagyok, fiú, romániába élek és hát a szüleim gyakorlatilag szinte semmit se engednek mostanába nekem. Tudom, hogy sokat kell tanuljak, ez meg is van, de azért hétvégén elengedhetnének már valahova...

Van egy nővérem, akinek egyetlen barátja/barátnője sincs, mivel a szüleim vele is ezt csinálták... Nekem jelenleg van egy pár haverom, barátnőm is van, de csak suli után tudok velük lógni 5-10 percet, mert a szüleim SEHOVA SE ENGEDNEK EL SZÓRAKOZNI... Attól félek, hogy őket is elveszíthetem, de hiába mondom a szüleimnek, hogy velem is az lesz, mint nővéremmel, semmit se könnyítenek, + most meg sírnak, hogy nővéremnek nincsenek barátai, nincs kivel elmennyen bulizni, stb...

Egy másik dolog: nővérem nagyon kényes, és ezt is én szívom meg: ő jelenleg egyetemen van és minden hétvégén hazajön... Ezzel még semmi gond nincs, de neki a személyvonat nem felel meg(3k), hanem intercityvel jön,(16k), ami viszont már havonta nagyon sokba van nekünk. Az egyetem kezdete óta egy új ruhát se kaptam, már szinte mindenemet kinőttem, a nővérem meg hetente hazajön, 3 szobás kertes lakást béreltek neki az egyeteme melett, nekem pedig itthon azt se engedik, hogy az ő szobályába beköltözzek.

Csak szerintem nagyon igazságtalanok? A szülinapomra kapott pénzemet is elvették, pedig abból akartam volna venni valami normális ruhát magamnak...