Miért vagyok ennyire érzékeny a külsőhatásokra?

Nem hinném, hogy helyes a megfogalmazásom, de elég érzékeny vagyok pl látás, hallás, tapintás szempontjából.

Igaz szemüveges vagyok, de ha valamit úgy érezek, hogy felborítja az egyensúlyt (pl egy képen), akkor a torkomban kezdek érezni valamit, amitől mérges leszek-ez külsőre nem mutatkozik ki.-

Hallás szempontjából az van, hogy utálom a zajt, maximum a zenét tudom hangosan hallgatni. Utálom, amikor hangosan beszélnek hozzám, vagy úgy megy a tv. Erre konkrét példa, amikor úgy aludtam lent, hogy a szobámról nyílt az ajtó a nappaliba (kb 2m folyosó van a kettő között) zavar már az is, ha minimum hangerőre van lehúzva a tv (nem néma). Vagy ilyen, amikor beszélek valakivel. Utálok beszélni emberekkel (aligha van egy kettő, akivel szeretek-ez leginkább a hangjától függ, meg a stílusától-), mert ha olyan a hangja, hogy hangos (anyunak-apunak hangos a hangja, bátyám szerint nem, csak talán anyunak egy picit) akkor úgy érzem, mintha nagyon felidegeltek volna valami miatt, és mérges leszek, fájni kezd a fejem, szédülök és melegem lesz.

Tapintással meg az van, hogy utálok hozzá nyúlni érdes dolgokhoz, néhány textilhez, a bársonyhoz. Érdes dolog alatt értem pl van egy jénaitálunk, ami kerámiaedény (agyag). Na az nekem nagyon érdes, és nem bírok hozzányúlni, nem tudom levenni a polcról, mert ha hozzáérek elkezdremegni a kezem, és kiráz a hideg.

miért vagyok ilyen? *olyan válaszokat szeretnék, amik hasznosak!