"Ide nem illőnek" érzem magamat. Min kéne változtatnom az életemben? (15L)

Eléggé hosszú lesz, szóval köszönöm, ha valaki szán rám egy pár percet.

Nemsokára töltöm be a 16. életévemet, és egyszerűen nem igazán találom a helyemet a világban. A kérdést sem tudom igazán jól megfogalmazni(már ha van kérdés..), elég összetett. Tudni kell rólam, hogy inkább az a zárkózottabb típusú lány vagyok, az a fajta, aki inkább szemléli a körülötte zajló világot, semmint hogy ő maga is átélje az egészet. Na ez persze nem azt jelenti, hogy búskomor vagyok, sose nevetek, és sose járok el sehová itthonról.. Van egy pár barátom is, akikben azt hiszem igazán megbízhatok végre.(Nemrég sikerült talpraállnom egy elég nagy -ilyen baráti- csalódás után.) Továbbá, sokan mondják, hogy szép vagyok, nincs velem semmi baj, én mégis elég komoly önbizalomhiányban szenvedek, mindig is kritikus voltam önmagammal szemben.(Példának okáért úgy 12 éves koromban anorexiás lettem, amiből sikeresen kigyógyultam egy év leforgása alatt.) Az egyik kérdésem ehhez kapcsolódna, bár rengeteg ilyen kérdést olvasni itt...Hogyan növelhetném az önbizalmamat? Igazándiból ötletem sincs.

A következő pont legyen az, hogy egyszerűen nem értem a mai fiatalok többségét, azokat akiknek a mindenük egy-egy márkás póló, egy hétvégi nagy öntudatlan piálás, fűvel-fával kavarás. Sőt, még plázázni is utálok lány létemre, nem szeretek magamra költeni, úgy gondolom, hogy inkább kiadok pénzt egy-egy eseményre, ami örök élmény maradhat.:) Engem ezek nem tudnak boldoggá tenni, inkább itthon nézek egy-egy jó filmet a pihe-puha ágyban egy kisebb társasággal.. Én vagyok így elrontva?

És még egy dolog, ami miatt sokszor nagyokat szívok. Egyszerűen bármit teszek, rosszul kerülök ki különböző szituációkból. Nagy általánosságban mások boldogságát, igényeit a sajátjaim elé helyezem, és magamat képes vagyok elhanyagolni, utálok megbántani másokat, és valahogy MINDIG úgy alakul, hogy én kerülök sz*r helyzetbe. Ezen változtatnom kéne? Ha igen, hogyan?

Mindezek mellett bizonyos szempontból álomvilágban élek. A sors iróniája, hogy megismertem egy fiút már több, mint egy éve interneten keresztül, míg határozottan nem hittem az ilyenekben. Napi rendszerességgel beszélünk(nem csak írásban persze).. Nagyon megszerettem(és ő is engem), viszont a távolság elválaszt minket, ami engem annyira nem is akadályozna, ellenben ő nem hajlandó még csak hallani sem arról, hogy találkozzunk, mivel "úgyse működhetne".. Nos.. ezzel kapcsolatban sem tudom, hogy van-e valami lehetőség, ami segíthetne a helyzetemben..

Köszönöm, ha valaki elolvassa/válaszol. Bár ha nem, akkor is nagyon jól esett ezt most így leírni.:)