Mit tehetek még, hogy ne mindig én legyek a nevetség tárgya az osztályban?

Nálunk az osztály lányai 3 csoportra oszlanak: városi ribik (kb. mint az amerikai filmekben), normál városiak és vidékiek. A szabály nagyjából, hogy az első 2 csoport piszkálódik, pletykál, röhög a 3.on, amihez én is tartozom. Mi vagyunk az a 3-4 lány, akiket szabály megalázni és nevetség tárgyává tenni. Egyébkéntjóban vagyunk egymással, tehát ezzel nincs gond.

Most én már azt nem értem alapból, hogy miért ok az a nevetségre, hogy nekem nem okoz örömet, ha minden reggel átformálom a hajmat (csak hogy ne olyan legyen, amilyen alapból, mert az nem menő), hogy nem menő boltokba járok vásárolni (nem is tehetem meg), télen nem hordok óriási tűsarkú csizmát és busszal járok suliba, ahelyett, hogy a szüleim kocsival befuvaroznának. És még sorolhatnám.

Én ennek ellenére nem bújok el, csinálok még egy csomó mindent, amit a suliban lehet, (a sportot kivéve, ahová megintcsak a menő csajok járnak, ahová én ugye nem tartozok) ezért több barátom van a felsőbb osztályokból is. Tehát nem vagyok annyira szürke kisegér.

De az osztálytársaim tényleg mindenen röhögnek és gúnyolódnak: azon, amit épp csinálok, a ruhámon, a hajamon, a beszédemen, a röhögésemen, a telefonomon (hiába nem is olyan régi), azon, hogy hogy eszek, iszok, megyek..

Nem vagyok aza fajta, aki hatalmas önértékelési gondokkal küzdene, tudom magamról, hogy nem vagyok csúnya, ügyetlen, buta.

Sőt szerintem (lehet, hogy szerintük nem), sokkal többet ér az, hogyha én tudok horgászni, lovagolni, főzni, kertészkedni, barkácsolni, sok km-t gyalogolni, tüzet rakni, tyúkot/disznót vágni, mint az, ha ők meg tudnak táncolni, vásárolni, ismerik a legújabb trendeket és minden 2. héten fodrászhoz járnak.

És mindig tűröm a csúfolódásukat, emelt fejjel, néha vigyorogva, egyszerűen átnézek rajtuk, mert ha visszaszólnék (próbáltam), akkor úgyis azon röhögne mindenki, tehát nem tudnak látszólag megbántani. Sőt mindig igyekszek kedves lenni hozzájuk. Ennek ellenére nem szűnik meg a csúfolódás, pletykálás, kiröhögés, beszólogatás. Néha már túl messzire mennek, mint például ma is, ráadásul egy magánjellegű dologgal, amit fogalamam sincs honnét tudtak meg. És most nagyon elegem van belőlük. Más iskolát nem keresnék miattuk, mert vannak itt is barátaim, meg alapból minden jó. Mit tehetnék még, hogy ne bántsanak? 15/L