Nagy baj van valaki tud segíteni?

Kedves 08:14-es (és 02:42-es) válaszadó.

Sajnálattal látom, hogy meglehetősen barátságtalanul, indokolatlan durvasággal illetsz egy lelkesedéstől duzzadó és alapvetően jószándékú személyt. Nem vonom kétségbe az álláspontod helyességét, ezt nem is tehetném, de az a közönséges stílus, amelyet alkalmaztál, már engem is annyira zavar, hogy szóvá kell tennem.

Amellett, hogy ezzel megbántod a jelenlegi kérdezőt (de éppígy azokat is, akiknek máshol válaszolsz feltehetőleg hasonló stílusban), haragot szítasz és a béke ellen törsz. Mindazt ugyanis, amit gondolsz, úgy is tálalhatnád, hogy közben megadod az alapvető tiszteletet annak, akinek írsz.

Ha egy nálad sokkal fiatalabb és tudatlanabb személyhez szólsz, mint jelen esetben, akkor meg pláne finomabbnak kellene lenned. Nézd meg, a hozzászólásoddal hasonló reakciót váltottál ki belőle is.

Ilyen világot akarunk magunknak, ahol egymást marjuk akkor is, ha nem muszáj?

Mellesleg a kérdező az "itt is"-sel nem arra utalt, amire te gondolsz, teljesen félreértetted. Meggondolatlanul lehurrogtad ismételten.

Gondolom, alaptermészetedbe ivódott ez a modor, de az is lehet, hogy csak rossz passzban vagy. Én remélem, ez mielőbb elmúlik, és barátságos oldaladat is megmutatod majd.

--------------

A kellő tisztelettel, a szintén tiszteletre és szeretetre méltó ifjúság védelmében szóltam.

Kedves Kiemc!

[link]

Is that you?

Felhívnám becses figyelmed néhány tényre, ha szabad. Az első talán az egyik szabály lenne, amit a szép,

hosszú és választékos szavakkal megfogalmazott válaszod megírása alatt olvashattál volna, de nyilván nem

tetted, hiszen ha megtetted volna, akkor nemes lovagi lelked nyilván meggátolt volna abban, hogy megszegd.

"Ne a válaszokra válaszolj, hanem a kérdésre! Mások válaszáról a véleményed a lefelé és felfelé mutató

nyilak segítségével (azaz a válasz értékelésével) közölheted!"

Én is pont ezt teszem, de én nem vagyok lovag, így nekem szabad. Nem mellékesen ezzel a válasszal is a

kérdezőt szeretném felvilágosítani, szeretnék a józan eszére hatni, hogy végre ráébredjen szellemi

alsóbbrendűségére - csak hogy ismerős kifejezést használjak. Nekem az is megfelelne, ha ezzel a válasszal

sikerülne végre kiprovokálnom a kérdező mélyen rejlő, rejtőzködő zsenialitását, amit oly erősen féken tart,

hogy én eddig nem vettem észre - bár erre én csak elenyésző esélyt látok.

Nos, feltételezve, hogy ez a zsenialitás mégse létezik, nem tartom túlzottan bölcs dolognak az ellenkezőjét

konfirmálódni hagyni a mi kérdezőnk elméjében. Ennek indoklását a következő idézet segítségével

szeretném megértetni veletek:

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt.

Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt.

Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt.

Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt.

(Bruce Lee)

A kérdező felsőbbrendűségi vágyának biztos nem lenne kielégítő, ha az ostoba kategóriába esne (Aki nem

tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba.) Szerintem az ostobánál sokkal vonzóbb az, ha valaki "egyszerű

lélek", mivel így tanulással magasabb szintre léphet. A félreértések elkerülése végett leírom, hogy itt érthető

okok miatt semmiképpen nem az elméleti fizikára vagy matematikára gondolok.

A 08:14-es (és 02:42-es) válaszadó azt demonstrálta, hogy milyen reakciókra számíthat a kérdező, ha mások

előtt is kinyilvánítja ezt a bizonyos felsőbbrendűségi vágyát. Szerintem jobban nem is tehette volna, mivel

egyértelmű, hogy a kérdező kiemelkedően intelligensnek gondolja magát, és tanult kollégám ezt a véleményt

próbálta megcáfolni, azért hogy a kérdező a továbbiakban ne küzdjön ezzel a problémával. Emlékezzünk csak

vissza (vagy olvassuk el): "mit tegyek azzal a helyzettel ha tombol bennem a felsőbbrendűségi vágy? tudom

hogy rossz..."

A kérdező ezt a rossznak találja. Logikus, hogy meg kell gátolni, hogy továbbra is ezt az érzést táplálja, mert

ahogy ő is elismerte, sokan "hülyének nézik". Kétlem, hogy a kérdező tovább szeretné növelni ezen

személyek számát, így jobban teszi, ha belátja, hogy nem érdemes olyan dolgokkal foglalkoznia, mint a "húr

elmélet", ha még a szó helyes leírása is gondot okoz neki.

Elhiszem, hogy a te szándékodat nemes indulat vezette, de amíg nem látod tisztán, hogy a tanácsod milyen

eredménnyel járhat (hosszú távon), nem érdemes ilyen válaszokat adnod, és ilyen vakon védeni az

álláspontodat, mivel a kérdezőnek ezzel maximum pillanatnyi segítséget nyújthatsz.

Az eddig írottak könnyebb megértése érdekében ajánlom az alább linkelt videó megtekintését. A kérdezőt

képzeld a főszereplő helyébe, az önmagad pedig az őt bizatót fiúk helyébe.

http://www.youtube.com/watch?v=sdnJxDmJNmA

Remélem mindketten hasznosnak találtátok a válaszomnak legalább egy részét, és a jövőben máshogy fogtok viszonyulni az ehhez hasonló helyzetekhez.

Kedves 09:22-es válaszadó!

"Az első talán az egyik szabály lenne, amit [...] olvashattál volna, de nyilván nem tetted,"

De, megtettem már régen, ugyanakkor az olyan értékek melletti felszólalást, mint a béke vagy a tapintatosság, fölérendelem eme szabály betartásának, amely megszegése a szankcionálás mindössze elenyésző kockázatával jár, és szerintem amúgy sem zavarom ezzel különösebben azt a pár kóbor olvasót, aki ide téved.

"Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt."

Az én felfogásom szerint a Földön nem élhet olyan ember, akit megvetésre kell ítélni. Én inkább azt mondom, hogy aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, azt ébresz rá, hogy nem tud. Voltaképpen tehát őt is mintegy tanítani kell. Különben úgy látom, neked is ez a célod, az illető felvilágosítása.

"A 08:14-es (és 02:42-es) válaszadó azt demonstrálta, hogy milyen reakciókra számíthat a kérdező"

Ha visszaolvasod a legutóbbi válaszomat, amelyben kritizáltam "kollégádat", látható, hogy én egy szót sem ejtettem a kérdező vélt "felsőbbrendűségéről", sőt ahogy megjegyezted, teljesen "offtopic" volt a hozászólásom. Azonban amellett most is kitartok, hogy nem kimondottan elfogadható az a hangnem, amellyel illette a "kollégád" a kérdezőt. Valószínű, hogy ha úgy válogatja meg a szavait, mint te, akkor a zöld kéz megnyomásán kívül semmi mást nem reagálok rá.

Sőt, voltaképpen én sehol sem védelmeztem vakon az illetőt.

"a kérdező kiemelkedően intelligensnek gondolja magát"

Nem láttam okot arra, hogy kétségbe vonjam azon nyilatkozatát, miszerint MÁSOK (gondolom, a tanárai) szerint valóban "kiemelkedően intelligens". Ehhez már csak szorgalomra és tanulásra van szüksége, és én csak erre biztattam korábbi válaszomban. Másfelől, intelmeket adtam neki arra vonatkozóan is, hogy milyen értelemben helytelen felsőbbrendűséget éreznie.

"Logikus, hogy meg kell gátolni, hogy továbbra is ezt az érzést táplálja, mert ahogy ő is elismerte, sokan "hülyének nézik""

Attól, hogy hülyének nézik, még nem feltétlenül rossz az, amit gondol. A legnagyobb zsenik oylkor olyan ötletekkel állnak elő, amelyek sokszor épp a környezet hitetlenkedése miatt buknak meg. Nem szabad meggondolás nélkül csendre inteni valakit csak azért, mert gondolatai egészen újszerűek. Nyitottnak kell lenni ezekre. Persze, a ló túlsó oldalára sem szabad esnünk, de az, hogy egyszerűen "hülyének nézik", nem elfogadható. Ha valóban logikátlan és egyértelműen elbuktatható, amit gondol, akkor azt meg kell tenni. Akik viszont nem tudnak mit kezdeni a gondolataival, mert nem értik, nem látják át, azoknak egyszerűen nem áll jogában, hogy ítélkezzenek felette.

Arról nem is beszélve, hogy visszaolvasva az eredeti kontextust, a kérdező nem mondta magáról egyszer sem, hogy "hülyének nézik", azt csak az indulatos "kollégád" mondta rá, és utána a kérdező már csak idézte őt.

Ilyen távolságból, mint ahonnan te, a te "kollégád" vagy én írunk, nem tudunk ítéletet mondani. Nincs alapunk arra. Én az "ártatlanság vélelme" elvét próbálom érvényesíteni, tehát itt speciálisan, hogy ne ugassunk le valakit puszta szórakozásunkból (más szóval, trollkodásból), amíg nem tudjuk bebizonyítani, hogy méltó erre. És akkor is kulturáltan, olyan hangnemben, hogy az ne szítson haragot.

"nem érdemes olyan dolgokkal foglalkoznia, mint a "húr

elmélet", ha még a szó helyes leírása is gondot okoz neki. "

Mindig is agylobot kaptam azoktól, akik bármilyen komoly téma közepette úgy ugranak egy-két helyesírási hiba láttán, mint kutyák a közéjük ugrott macskára. Azt, hogy valaki hogyan írja le ezt a szót, a gondolkodása határozza meg. Van egy szabvány, az ún. nyelvtan, amely a jelölés egységesítésére szolgál. Ugyanakkor én teljesen logikusnak gondolom a "húr elmélet" külön való leírását is.

És, már elnézést, de mégis mi köze van egy bizonyos nyelvi sztenderd megtanulásának (ami amúgy is csak másfél százada létezik a magyar nyelvben) ahhoz, hogy valaki jól átlásson dolgokat, vagy egészen újszerű ötletek jussanak az eszébe? Még akár azt is meg merem kockáztatni, hogy ez az egységesítés inkább leépíti a szabad gondolkodás képességét – nem vitatva persze, hogy a kommunikációban szükség van bizonyos szintű egységesítésre.

"de amíg nem látod tisztán, hogy a tanácsod milyen eredménnyel járhat (hosszú távon), nem érdemes ilyen válaszokat adnod, és ilyen vakon védeni az álláspontodat"

Kezdem furcsán érezni magam, pedig a biztonság kedvéért átolvastam még egyszer a teljes diszkussziót. Én úgy gondolom, hogy a tapintatosság fontosságának álláspontján kívül semmi mást nem védtem "vakon". A tanácsom pedig, ami valamilyen vitatott eredménnyel járhat szerinted, pedig voltaképpen az volt csupán, hogy tanuljon, járja be az ismeretek megszerzésének útját, és akkor majd elkezdheti a mindenki számára is új ismeretek felfedezését.

Az előbb idézett soraidból én azt veszem ki, hogy te úgy látod, hogy én kiálltam az illető intelligenciája mellett. Holott, én egyszer sem állítottam, hogy ő a megnyilvánulásai alapján kiemelkedően intelligens. Alapul azt az információt vettem, amit ő közölt, ez pedig az volt, hogy ezt mondják róla – ennek megcáfolására pedig nincs alapom.

Én tényleg úgy érzem, hogy nem csináltam mást, mint az egészségtelen felsőbbrendűségi érzetéről lebeszélni próbáltam; biztattam a tanulásra, ezáltal vélt vagy valós tálentumainak kamatoztatására (ha csak véltek, az majd úgyis kibukik); és mindkét fél részéről helytelenítettem a durva, másikat ócsárló menyilvánulásokat, a béke védelmében.