Soha nem érttem magam, és másokat sem értek?

Nem teljesen tiszta a kép, miért borultam ki délután, csak annyit tudok hogy kiborultam de nagyon, utána pedig tudom hogy erőteljeljes bűntudatom és elhagyatottság érzésem volt.

Ennek az előzménye nagyjából annyi (próbálom felidézni), hogy egy adott probláma miatt, eléggé szorongva egy barátomnak panaszoltam el a dolgot. Tudtam hogy én vagyok a hibás a probléma kialakulásáért, mégis a hülye fejemmel még elvárásaim voltak barátom fel, akit nevezzünk most D.-nek. D. erre annyit mondott, nem kellett volna ezt a rossz lépést megtennem és akkor nem lennék ekkora csávába, erre olyan erős félelem és bűntudat fogott el, hogy követketkezőleg már a padlón üvöltöttem bőgve D-vel telefonon. Hogy mit gondoltam akkor róla fogalmam sincs, de valami nagyon rossz, félelmetes dolgot láttam a személyében

és egyúttal önmagamban is.

Pár óra múlva teljesen elfelejtkezve a dologról kajáltam, olvastam, tettem a dolgaimat. Amikor késő este D. feljelentkezett az internetre és köszönt, kérdezte hogy vagyok, újra elfogott a rossz érzés, ugyanaz az állapot ugyanazok az érzések és gondolatok, és olyan szorongás amitől forgott velem a szoba és ájulás előtti érzés... Aztán fölhívott telefonon, és mondtam neki nem tudom ki ő, nem vagyok biztos benne ki ő. És akkor még féltem. De olyan kedves volt mégis, vagy valahogy jónak kezdtem érezni... Gondoltam, felteszem itt a kérdést, hogy bízzak e benne vagy sem, de talán ez hülyeség.