Normális ha irigy vagyok azokra akik sikeresebbek nálam?

Hozzád hasonlóan Én is szoktam irigykedni, de igyekszem tenni azért, hogy záros idön belül megéljem a sikereimet mind azon területeken, ahol most szerencsétlennek érzem magam.

22/F

Aki azt mondja, hogy soha nem volt egy cseppet sem irigy a másikra, mert neki szebb és jobb, az hazudik.

Természetes, hogy mi is vágyunk a jóra, és ha valaki más kapja meg helyettünk, akkor féltékenyek vagyunk rá.

Addig normális dolog ez, amíg a másikban nem az ellenséget, vetélytársat látod.

24/n

Buta dolog.

Tehetsz ellene. Mit nyersz azzal, hogy irigykedsz? Semmit.

Helyette cselekedhetnél.

Buta vagy szánalmas, de nagyon is emberi(tehát normális). Mindaddig, amíg azokra vagy "irigy", akik érdemtelenül vagy aránytalanul kevés erőfeszítéssel értek el dolgokat az életben. (azért írom idézőjelbe, mert ez nem feltétlen irigység, hanem egyszerűen sérti az igazságérzeted.)

Viszont, ha azokra vagy irigy, akik kemény munkával értek el bármilyen sikert: akár párkapcsolatit, akár tanulmányit, vagy saját erejükkel építettek karriert, azzal csak magadnak ártasz. Rájuk inkább nézz fel, elemezd a viselkedésüket, jöjj rá, mit tettek ők, mennyiben volt szerencse kérdése az ő boldogulásuk és lehetőség szerint tanulj tőlük.

Ami pedig a legfontosabb: elsősorban magadra figyelj: magadat 'vértezd fel' az élet kihívásaival szemben, képezd magad, fejleszd a kommunikációs érzéked, beszélgess különböző emberekkel, gondolkozz, kirándulj, olvass utána hasznos dolgoknak, egyszóval tegyél magadért.

Embertől függ, hogy ki mire irigy. Lehet, hogy te egy csomó olyan tulajdonsággal bírsz, akire más irigy, és ezt te észre sem veszed, mert - és ezt általánosságban mondom - az emberek leragadnak az egyéni irigy érzéseiknél, arra koncentrálnak, begörcsölnek. Nem valaminek a hiányát kellene nézni, hanem a meglétét. A félig tele-félig üres pohár bölcsessége.

31/N